Mennyire teljesíthetetlen az orvosira bejutás?

En idén kezdtem az orvosit, bár en a fogorvosit. En is igazából tudtam már hogy orvos szeretnék lenni, az volt kérdéses hogy sima vagy fogorvos. Igazából az orvosit csak úgy lehet elvegezni és bejutni is hogyha tudod hogy tényleg ez érdekel, csak ebben tudod elkepzelni magadat, különben végig fogod stresszelni az egesz 6 éves egyetemet, de azt se szabad hogy csak ebben és mi lesz ha rossz lesz az emelt érettségid, mi lesz ha rossz lesz az érettségi és nem jutsz be. Akkor se lesz semmi, bejutsz következő évben. Meg csak 11.es vagy, felesleges ilyeneken gondolkodnod, meg tanulnod sem kell ezerrel.

Egyébként nem teljesíthetetlen, sokkal nehezebb bent maradni

Magyarországon az eddigi felvételi rendszerben gyerekjáték volt orvosira bejutni (az már más kérdés, hogy így bekerültek olyanok is a szakra, akik egyáltalán nem ide valók). Ha csak az idei felvételi ponthatárokat megnézed, egyedül a SOTE-ra készülőknek kellett felkötniük a gatyát (bár 441 pontot sem olyan lehetetlen összeszedni), SZOTE-n 418, a DOTE-n és POTE-n pedig 415 pont volt a ponthatár. Azért valljuk be, vannak olyan képzések, ahol a túljelentkezés miatt közel 480 pontot kellett megugraniuk a jelentkezőknek. Igaz, ezen képzések nagy részére többnyire humán tárgyakat határoztak meg felvételi követelményként, de egyáltalán nem tartom könnyűnek még így sem közel 480 pont megszerzését. [link]

Mivel nem csak a felvételi rendszer, hanem az érettségi követelmények is változni fognak 2024-től, nem vagy könnyű helyzetben, de nyugtasson a tudat, hogy a többi jelentkező sincs. Mindenesetre azt ajánlom, hogy tanulmányozd át az érettségi követelményeket ától cettig, és az alapján készülj célirányosan az érettségire. [link]

Személyes tapasztalat alapján pedig a biológia emelt szintű érettségihez ajánlom Fazekas Gy.-Szerényi G. Biológia I-II. című mesterművét, emellett a [link] nevezetű oldalt. Kémiából a Fazekas gimnázium jegyzeteit merem ajánlani:

[link]

[link]

[link]

[link]

Villányi A. Ötösöm lesz kémiából c. műve kötelező, és gyakorlásnak nem rossz az elmúlt évek érettségi feladatsorait megoldani, sőt, akár a 90-es évek felvételi feladatsorait is kitöltheted.

[link] (kémia feladatsorok 1995-től napjainkig)

[link] (biológia feladatsorok 1996-tól 2004-ig)

Emellett azt tudom tanácsolni, hogy járj nyitott szemmel, és figyeld az updateket az érettségivel kapcsolatban, ha még nincs nyelvvizsgád, legyen (pl. SOTE-n díjazzák a felsőfokú angol és német nyelvvizsgát is), és járj minél több versenyre (elsősorban OKTV-re), mert egyrészt rutint szerzel stresszes helyzetek kezelésében (pl. tipikusan ilyenek a vizsgaszituációk), valamint rengeteget gyakorolsz így az érettségikre is. A legfontosabb pedig, hogy fejleszd a SZÓBELI kommunikációs készséged. Mittudomén, tanultál az elemi idegjelenségekről, tudsz rajzolni egy szép kis akciós potenciált, hurrá. A feladatok is mennek, ha kérdeznek, rávágod a választ. De magadtól el tudnád-e valakinek magyarázni? Ha másnak nem, akkor saját magadnak mondd fel az anyagot (ne szóról-szóra, kivéve a definíciókat, azért harapnak, ha nem úgy írod le/mondod el, ahogy az a Nagykönyvben meg vagyon írva...), lehetőleg minél többször, hogy gördülékenyen menjen a beszéd, és álljon rá az agyad a szakszavak használatára.

A szóbeli témaköröket pedig vagy kezdd el kidolgozni akkor, mikor kihirdetik őket, vagy szerezz be egy kidolgozott tételsort (biológiából biztos, hogy van ilyen, de én nem éltem ezzel a lehetőséggel).

S hogy az egyetemen is túlélj, legyen egy biztos alapod matekból és fizikából is. Nálunk (SZOTE) ugyan van felzárkóztató kurzus fizikából és kémiából is, de jobban megizzasztanak ott, mint a rendes kurzuson. :DD

A végére pedig csak annyit szeretnék mondani, hogy nem a világ vége, ha nem elsőre kerülsz be. Csomó évfolyamtársam második vagy harmadik próbálkozásra jutott be, vagy éppen másik rokon szakról (mentőtiszti, gyógytornász stb.) váltott orvosira, teljesen értelmes emberek. Aztán vannak olyanok is, akik ugyan elsőre bekerültek, de egy száraz kórót nem bíznék rájuk, nemhogy emberi életet...