Szeretnék mégis továbbtanulni, mit gondoltok a helyzetemről?

Sziasztok!

Ez egy jó hosszú kérdés lesz és nagyon megköszönném, ha elolvasnád végig és esetleg építő jelleggel válaszolnál, hogy mit gondolsz.

22 éves fiú vagyok, két éve érettségi után rögtön felköltöztem Budapestre és azóta itt élek és dolgozom főállásban.

Sajnos a gimnáziumi évek alatt nem jött ki rajtam az igazi produktív és tanulékony énem annyira, mint most szeretném.

Gépi forgácsolói szakgimiben nagyjából hármas és négyeseim lettek érettségin mindenből, de előfordul kettes is, azok inkább szakmai tantárgyakból (ezek is érdekelnek, mindjárt kitérek arra, hogy miért lett ennek ellenére ilyen).

Van egy emelt német érettségim, vele egy államilag elismert német B2-es nyelvvizsgám.

+magamtól folyékonyan megtanultam angolul és szemezek más idegen nyelvekkel is, mert úgy érzem fogékony vagyok rá.

Már gimiben is vonzott a továbbtanulás, de sajnos úgy gondoltam egyszerűbben is meg lehet oldani az életet, jött a tipikus gondolat, hogy majd valahogy nagy vállalkozó leszek, meg nem is tudom.. emiatt elbagatelizáltam az egész gimis teljesítés ötletét..és hát nem is feltétlen éltem olyan életet fiatalon, mint egy kitűnő tanuló, azonban ezeket már teljesen levetkőztem magamról és olyan közösségben élek, ahol minden nap csak tanulni tudok.

Ezek az érettségi pontszámok közel sem elegendők egy felsőoktatási intézménybe bejutáshoz, államiba legalábbis nem, főleg amióta emeltek rengeteget rajtuk.

Megpróbáltam a felvételizést érettségi előtt és a pontszámaimmal felvettek pl a BGE-re gazdálkodásmenedzsment önköltséges szakra, de nem iratkoztam be, mert a ballagás után rögtön költöztem és nem volt egyáltalán akkor anyagi hátterem ezt finanszírozni.

***(gimis tanulmányaim története)***

Sajnos a vidéki középiskola színvonala nem igazán hozta meg a várva várt motivációt és akkor elment a kedvem az egésztől a szakmai rész miatt.

A tanáraim rendkívül toxikusak voltak. Azok a diákok, akik nem nyaltak be és vagy nem szereltek motort, autót 24/7 és nem ezen kattogtak kizárólagosan, azok alig voltak emberszámba nézve és ezt bármilyen nemű túlzás nélkül mondom.

Nekem akkor nem feküdt az, hogy kimenjek ausztriába és ugyanazt a sori munkát elvégezzem drágábban, mint itthon. Nálunk szerintük ez volt szinte az egyetlen járható út egy átlagos gimisnek és sokan ezt is csinálják most külföldön régi diáktársaim közül.

Nagyon mézes-mázasan adták elő ezt az utat, jött a tipik hiányszakma szöveg, azonban ez mostani fejjel átgondolva rendkívül káros fiatal gyerekekre, nem is sarkalltak senkit továbbtanulásra, csak azokat, akik tényleg nagyon megszállottan műszaki irányba akartak menni, velük foglalkoztak (de csak műszaki embereket akartak nevelni), nem is érdekelt senkit más irány felé tekintő emberek sorsa, csak egy olyan birkanyáj része voltál, amit csak át kell lökni az érettségin és csak menjenek világgá onnan.

Lehetett volna iskolát is váltani, de tizenévesen ez már nem egyszerű, főleg, ha érettségi előtt ébredsz rá ezekre.

A legtöbb iskolatársam most valami kis fizuért egy vidéki kicsi műhelyben esztergálgat, vagy valahol futárkodik, vagy esetleg engem akar beintézni pár év nem találkozás után egy fiatalos, rugalmas csapatba...én nem ítélem el ezeket és irigylem, akik itt meg tudnak állapodni, de nekem picit több ennél az élet és nincs B tervem, hogy otthon megéljek valahogy a családi házban a szüleimmel, nem is szeretnék hazaköltözni már.

******

Utólag belegondolva megfelelő körülményekkel és tanítással ebben a szakmában is látok nagyon szimpatikus lehetőségeket, amik régen is érdekeltek volna, pl mechatronikában, tervezésben, aerospace engineeringben, de érdekel rengeteg másik szakirány is, pl jog, pszichológia, pénzügy is. Sajnos egy olyan biciklin ülök, ahol még nagyon kérdéses, hogy merre szeretnék menni, a felsoroltak is csak egy pár darab azok közül, amik szóba jöhetnek és pontosan tudom, hogy mindegyiknél egészen más követelmények vannak, emiatt nem lesz egyszerű választani a következő lépést, jelenleg is ezt keresem az életemben.

Az egyetlen kiutam az volt, hogy emelt német osztályba jártam, emiatt most tudok egy nagy multinál irodában dolgozni és a "sok" tapasztalatom miatt olyan pozíciókban kaptam állásajánlatot, ahova amúgy inkább diplomásokat keresnek.

Persze megszokható út ez is és fain a home office, meg hogy már nem kell tanulni, SZJA mentesség, de azért ez több tíz évig nem lesz feltétlen megoldás, még ha az összes többi kollégám is diplomás és nekik így jó.

A problémám az, hogy szinte kizárásos alapon tudok csak ilyen helyen dolgozni, mert bár van német nyelvtudásom, de úgy érzem, hogy csak nagyon a minimumot sikerül súrolnom ezekkel az adottságokkal és valós szakmai tudást és tanulmányokat nem tudok tenni az asztalra, csak amiket az előző munkahelyek adtak és amikre betanítottak. Ezek a tapasztalatok pedig az adott cégnél kért munkák, amikkel megbíztak, mert kevés az egyszerre németül és angolul beszélő jelentkező, akiknek tapasztalatuk is van, mert ők inkább diplomás medior és senior pozíciókban vannak, ahova én ugye nem tudok bejutni,- ezzel saját magam lehetőségeit korlátozva.

Valahol voltak inkább adminisztratív feladataim, de azóta már foglalkoztam beszerzéssel, IT-val és nem utolsó sorban végül ennél a cégnél regulatoryval, avagy törzskönyvezéssel, de ide már elvileg szükséges lett volna diploma is.

Nagy potenciált látok ebben, hiszen egy papírral és egy jó önéletrajzzal szerintem a csillagos ég lehet a határ csak.

Még rengeteget gondolkodom, hogy mi az a pálya, amit szeretnék csinálni, hogy lehetőleg ne égjek ki benne, fizessen vállalható összeget még itthon is (pedig a helyzetemhez képest most se vagyok elégedetlen vele, jobban keresek mint a szüleim, vagy néhány diplomás ismerősöm), vagy akár külföldön.

Nem rossz multiknál lenni, de egy papír nem ártana, amivel nem szorulok a corporate slavery életmódba és kicsit komolyabb munkám is lehet, vagy akár függetlenül is dolgozhatnék saját kontóra, persze ez már részlet kérdése.

Gondolkodtam sokat azon is, hogy irodában valamilyen továbbképzésen részt venni, hogy később teamleader lehessek ezáltal kibackelni az egyetemi elvárásokat, de érdekel pl a piacképes könyvelői OKJ is (tudom, elvileg már nincs OKJ, most nem tudom mi ennek a képzésfajtának a neve).

Az a baj, hogy ezek nagyon korlátolt lehetőségek és ezekkel sosem lesz egy átfogó, nagyobb sikerem tanulmányokban, a diploma hiánya továbbra is űr lesz.

Szerintetek ha megtalálom, hogy mit szeretnék csinálni, érdemes lenne már orientálódni célirányosan, hogy vizsgázzak ismét választott tantárgyakból és érettségizzek újra?

Esetleg van más módja a továbbképzésnek, ahol nem az számít, hogy tizenévesen milyen döntéseket hoztam? Tudom, akkor kellett volna gondolkodnom és rendkívül bánom, hogy akkor nem vettem annyira komolyan az egészet, de most még időben szeretném korrigálni a hibáimat.

Mikor lenne érdemes elindulnom ezen az úton és mik lehetnek a velejárói? Más egyetemisták 18 évesen kezdik el az egyetemet, én kicsit tartok attól, hogy huszonévesen kezdenék neki újra a tanulásnak, ami nem lesz egyszerű a munka és magánélet mellett (albérlet, párkapcsolat, hobbik, megélhetés kezelése), persze tudok áldozatot hozni mértékkel.

A barátnőm, a családom és az ismerőseim nagyon támogatók ebben és szerencsére sok multi szintén támogatja a tanulást, valahol akár finanszírozzák is, azonban az szintén egy korlátolt út, ami után könnyen odakötheted magad egy céghez évekre.

Nem igazán sűrűn járok el szórakozni, nagyjából pont ugyanúgy néz ki a napirendem és az igényeim, mint egy egyetemistának, ráadásul nem a kocsmában, vagy az ötkertben cseszem el az időm. Mindig keresem mivel fejlesszem magam, azonban az itthoni interneten olvasgatással, önképzéssel nem feltétlen érem el azt, amit lehetne ennyi szabadidővel, ez pusztán csak a személyemmel jár. Ha már ennyire szeretnék fejlődni, akkor szeretném a legjobb utat választani. Nyilván nem feltétlen ragaszkodom 4-6-8 évnyi egyetemhez, viszont most más nem jut eszembe, ezért kérek segítséget.

A legtöbb barátom egyetemen van/volt és belelátok teljes mértékben ebbe rengeteg szakmából és el tudom képzelni hogy működik és vállalnám ezt a néhány év szívást egy jobb jövőért.

Arra is gondoltam, hogy egy pályakezdő pozícióban valahogy felosztanám a tanulást és a munkát, hogy finanszírozni tudjam az életemet, a tanulmányaimat, akár gyakornokként dolgozni valahol heti 1-2, vagy pár napot és mellette tanulni azon a szakterületen, viszont ehhez mindenképp felvételt kéne szereznem először.

Az is opció részemről, hogy minden félévre összespórolni az önköltséges tanulmány összegét és mondjuk levelezőn elvégezni munka mellett. Sajnos ebben a szüleim nem igazán tudnának anyagilag támogatni, mert óriási pénzekről van szó és nem is várom el senkitől, hogy ezt nekem fizessék, akármennyire fiatal vagyok.

Nem tudom pl. hogy diákhitelt mennyire érné meg a tanulmányok fedezésére felvenni, ha tényleg ennyi hiányzik, akkor szívesen visszafizetem utólag, ha ezáltal utak nyílnak meg előttem, de nyilván teljesen okés nekem kicsit összeszorított foggal is nekiesni ennek az egésznek.

Motiváció, energia és elszántság hiánya számomra nem okoz gondot. Szeretnék minél kevesebb ilyen jellegű megbánást, problémát és stresszt idősebb koromra, amikor aztán végképp késő lesz ezeknek nekilátni.

Ha esetleg tudnátok pár tippet, tapasztalatot adni, hogy hogyan pótoljam a hiányosságaimat, mik a meglátásaitok, azért nagyon hálás lennék, így talán be tudok hozni pár évnyi elmaradást. :)

Köszönöm szépen, szép hétvégét!