Mennyi idő alatt lehet felkészülni emelt matek érettségire, ha a középszintűm 30% lett?

Ha csak poénból kérdezed, akkor ne olvasd tovább...

Ha komolyan:

Én is arra szavaznék, hogy ilyen előzményekkel nehezen elképzelhető az emelt szint.

A középszintű érettségi úgy van összeállítva, hogy lényegében mindenki elérje a 25%-ot. Vagyis a 30% (bocs az őszinteségért) nagyon gyenge tudásra utal.

Esélytelen.

Régebbi topik, de mivel elsők között dobta fel a google kereső, így válaszolok rá. Nem tudom mi lett a kimenetele ennek a történetnek a kérdező részéről, de úgy vélem hogy bárki képes elérni egy jó emelt matekot. Itt egy igaz történetet hoznék fel, amit könyvként publikáltak és megfilmesítettek. A címe: Stand and Deliver, magyarul, Mutasd meg, ki vagy.

Az 1980-as évek elején, Jaime Escalante programozói munkáját feladja és úgy dönt, középiskolában fog informatikát tanítani. Azonban ez útközben változott, mivel kiderült, hogy még számítógépeik sincsenek az iskolának, ezért matematikát fog tanítani. Programozóként 2x annyit keresett, megbecsülték és tisztelték. De még nem tudta, hogy a diákok akiket tanít, a késsőbbiekben nem csupán megbecsülni és tisztelni fogják őket, hanem szeretni őt. A munkásosztály latino diákjai jártak ebbe a középiskolába, amit úgy hívnak James A. Garfield High School, kelet Los Angeles-ben. Ezen 2. osztályos diákok tanulmányi képességeiket tekintve, messze elmaradnak az évfolyamuktól, és sok társadalmi problémával is küzdenek. Escalante arra törekszik, hogy megváltoztassa az iskolai kultúrát, hogy segítse a diákokat abban, hogy kitűnjenek. Escalante látta a lehetőséget ezekben a fiatalemberekben, ezért eltökélve tanította őket. Nyáron is együtt tanultak és az utolsó évüket arra szánta, hogy felkészítse őket diferenciál számításból az emelt érettségire. Persze a tanári kar ellenezte hogy ezeket a gyerekeket emelt érettségire készítse, mert egyáltalán nem hittek a gyerekekben, sőt alapvetően az iskola nagyon közel állt ahhoz,hogy bezárják. Mivel a diákok olyan rosszul teljesítenek, hogy nincs értelme tovább folytatni a tanítást. Még a testnevelés tanár is matematikát tanított a diákoknak. A diákokkal és szüleikkel szerződést is iratott, hogy kötelesek jól tanulni, jelen lenni, időben megjelenni, akár ha kell tovább maradni és minden maguktól telhetőt megtenni a cél érdekében. De ami a legfontosabb volt és megannyiszor elhangzott, amit a tanári kar is kérdezett hogy mire van szüksége Escalante-nek, ahhoz hogy ezek a gyerekek teljesítsék az emelt szintű érettségit, az a „ganas”, vagyis elszántság.

Ahogy elkezdődött a nyári felkészítő osztály, Escalante keményen dolgozott hogy tanítsa a diákokat, nem csupán matekból, hanem hogy arra ösztönözze őket, képesek megcsinálni, annak ellenére hogy a tanári kar úgy véli soha nem lennének képesek az emelt szintű matek érettségi letéterére. Végül a nyári felkészítő és az év közbeni órák/fakultáció után eljött az érettségi. 18-an kezdték el, mind a 18-nak sikerült. Nem is akármilyen eredménnyel. Az „Educational Testing Service”, akik felügyelik hogy minden rendben ment-e az érettségivel kapcsolatban, (nem történt-e csalás), megkérdőjelezi a diákok sikerét. A probléma az volt hogy a diákok ugyanazokat a hibákat vétették el. Ami végül is érthető is hisz ugyanaz volt a tanáruk, aki szintén azokat a hibákat követi el, a tudás azonos. Escalante védi a diákjait és úgy véli sokkal inkább rasszizmus áll a vádemelés középpontjában. A diákoknak egyáltalán nem hisznek, sem az ETS, aki felügyeli a nyomozást, sem a tanári kar, sem néhány gyermek szülei. Úgy vélték, igen is csaltak. 1 hónappal a vizsga és a nyomozás után, felajánlják Escalante-nak és a diákoknak hogy bizonyítsanak és tegyék újra az emelt matek érettségit, ekkor már az ETS jelenlétével. A gond az volt, hogy csupán 1 napjuk volt felkészülni. Megfélemlítették őket, de nem bátortalanodtak el. Azonnal, közösen hozzá láttak a tanulásnak. Átvették az anyagot újra, már amennyira lehetett. A diákok második emelt szintű matek érettségijeik ismét sikerültek, így is 4-esek és 5-ösök születtek, egyetlen 3-assal. Escalante az eredeti jegyek helyreállítását kérte.

A diákok közül 10-en lemondtak jogukról a főiskolai tanács részére, hogy megmutathassák Jay Mathews írónak is a teszteket, aki az Escalante: The Best Teacher in America című könyvet írta.

Az iskola következő évfolyamaiban is kiválóan sikerültek a diákok emeltszíntű matek érettségijei, ráadásul évről évre egyre nőttek a diákok számai is.

[link]

[link]

Személyes történetem: 29 éves vagyok, általános iskolában gyakran jártam matematikai versenyekre, édesanyám vitt bele a matematika világába, alsóban sok matek versenyt nyertem. 4.-ben átakartak vinni 8 osztályos gimnáziumba. Nem történt meg végül. Sajnos, más irányba fordult az életem, ilyen sokáig. Mint sokaknak, nekem is sok társadalmi problémám volt (durva otthoni veszekedések 5. osztálytól kezdve és annak szociális eredményei). Középiskolában kéttannyelvű informatikát tanultam. Majd művészi egyetemre mentem. Később Angliában dolgoztam, vendéglátásban. Amennyire szerettem a matekot általánosban, annyira nem szerettem középiskolában, valójában semmit nem szerettem a középiskolában, depressziós voltam és elment a kedvem sok mindentől. Számomra fontos volt a család, s sokszor volt hogy remegtem, szemeim kitüremkedtek, koncentrálni abszolút nem tudtam semmire, mindentől féltem. 30%-os matek érettségim volt közép szinten. Mindig is logikusan gondolkoztam és döntöttem a fejemben adott dolgokról, már amennyire mentális problémáim engedték , de ezek a problémák a számítógépes játékok felé tereltek, mint másoknak, nekem is egy kiút volt a valós élet és problémái elől. Úgy döntöttem újra leteszem a matek érettségit, ezúttal emelten, mivel kelleni fog az egyetemhez. ELTE-IK-ra tervezek menni, programozónak bsc-re, majd msc-re. Programozói tudással rendelkezek, (back-end java), programozói munka mellett fogom végezni estin. Körülbelűl 1-2 évig tervezem a felkészülést. Azóta nem játszok egy fikarcnyit sem, s minden káros szokásomat feladtam. Megígértem magamnak, hogy végig fogom csinálni. Még azon is gondolkoztam hogy írok egy szerződést saját magam részére, aláírva…… :)

Talán eme „rövid” hozzászólás után valószínűleg meg is teszem.

(Sajnos az én szoros családi közegemben is van aki kételkedik bennem eziránt – testvér, 10 évvel idősebb és annak családja, akik nagyon csúnya módon fejezték ki azt, hogy én semmire nem fogom vinni az életben. Nyílván, megmutatom nekik hogy nem így van, de azóta különösen nem érdekel mit gondolnak, túlságosan negatív felfogással rendelkeznek, mint itt 2 hozzászóló az 5-ből. (Nem túl jó arány)

Ami szerintem egyébként fontos az elszántság mellett, ami nem csak a matematikára értendő, hanem minden más tantárgyra is, hogy magolhatsz akármennyit, ha nem érted ami történik, abból hatalmas problémák fognak születni. Logikailag össze kell kötnöd a dolgokat. Először meg kell tanulnod logikusan gondolkozni és tanulni, majd utána meglátod milyen könnyen fog menni a tanulás. S nem kell majd annyi időt elpazarolnod, hogy megjegyezd az adott példák megoldását, amit később úgy is elfelejtesz és nem fogod tudni a jövőben felhasználni.

Úgy is elfelejtik ezek az egyének a bemagoltakat, ha nincs tisztában a miértjével, vagy ha csupán tegyük fel egy programozói bsc-t akar csupán elvégezni, de egy msc-t nem, mert hogy a bsc már jól fizet és mégis ki akarná jobban elmélyíteni a tudását és olyan érdekes dolgokkal foglalkozni mint a machine learning vagy operációs rendszer fejlesztése stb stb. Mert hogy egyébként oda külföldön egy bsc már kevés lesz a belépésnél. Az emberek nem látják a kanyartól az utat.

Nagyon sokan buknak el egyetemeken, mert azt hiszik olyan jól teljesítettek az emeltszíntű matek érettségin(70%-100%), vagy középszinten. De közben csak megjegyezték, de nem értették meg. Hisz hogyan akarnak majd matekot implementálni programozásba vagy bármiféle elméleti teóriába, ha nem képesek megérteni amit csinálnak? Mint például itt ez a kérdés is, hogy a mínusz szorozva mínusszal az plusz, de egyébként miért? Csak egy egyszerű példa.

Szintén el nem felejtendő, ahogy sokan mondták a múltban is… ha rátalálsz arra amit szeretsz csinálni, egy percet nem fogsz dolgozni az életben. (Vagyis for the love of god, ne a pénzért csináld könyörgöm...).

Őszintén remélem mindenkinek, hogy találja meg a számítását és sok szerencsét kívánok. Azok pedig, akik olyan szavakkal minősítik az utjaitokat, hogy „esélytelen, nagyon gyenge tudásra utal” és „ ég és föld közöttük a különbség”… mutassátok meg, kik vagytok.