Ha középiskolai fizikát utálom, akkor ezt az egyetemen is fogom?

Ha nagyon elméletes volt, akkor az hibája a tankönyvnek, vagy a tanárnak, vagy, bocs, neked. Ez utóbbi olyan értelemben, hogy nem merült fel benned az igény a való élet jelenségeivel összekötni. Mert azért a középiskolás villamosságtan az könnyen példázható, mint például mi történik a készülékkel, ha a ceruzaelemek számát megkettőzöd, sorosan vagy párhuzamosan (és ebből melyiket érdemes csak gondolatban kipróbálni), miért nem lehet rendesen olvasni a 80 V-ról táplált 100 W-os izzó fényénél, miért ugrik meg az egyszerű trafó-egyenirányítóról táplált modellvasút mozdonya, ha a sínekre rászorítod egy kondi kivezetéseit, ésígytovább végtelen sorban. Ezzel nincs semmi baj, ha a kiszuahéli nyelv segédigéivel akarsz foglalkozni egész életedben, mert akkor mindegy a viszonyod az elektrohoz.

Az egyetem, na az pont arról szól, hogy elméleti módszereket sajátítasz el, amelyekkel majd az Életben felmerülő problémákat megoldhatod. Elsősorban a matek tudás és a matek tudáshoz való természetes fordulás az, ami kell, az elektrotechnika különféle területeinek ismeretéhez. De kis túlzással végig lehet járni a villamosmérnökit úgy, hogy első nap a gyárban azt mondják, hogy mérnök úr, vessen már egy pillantást a trubengátorra! és nem tudod, hogy a kicsi piros vagy az óriási zöld felé forduljál.