Mi a véleményetek arról, hogy az emberek teljesen bizalmatlanok már egymással?

Szerintem ez nem bizalmatlanság, hanem érdektelenség. Ami talán rosszabb, mert a bizalmatlanság áttörhető, de az érdektelenségen nem lehet változtatni. ha közömbös vagyok, és nagyívben tojok arra, hogy kik a szomszédok és mi van velük, akkor ők is így fognak érezni... Ez átcsaphat ellenségeskedésbe, unszimpátiába...

Én kertvárosi környéken lakom, és hála az égnek itt nagyon jó szomszédi közösség van (pedig nagyváros!). Most pedig készülök életem első társasházi lakásába költözni, és hatalmas szeretettel fogadtak, pedig zömmel nyugdíjas korúak a lakók, én meg 25 vagyok :)

Öngerjesztő. Én érdeklődéssel fordultam feléjük, ezért ők is. Szerintem.

Szerintem meg az idősebbekbe még szorult némi modor.

Én ezt vettem észre melóhelyen, általában mindig jobban kijöttem idősebb kollégákkal, a fiatalabbak között viszont már - egykét kivételtől eltekintve - nagyon sok volt a kifejezetten rosszindulatú, szemét ember. Aki abban leli örömét, hogy másokat csesztessen.

szerintem nem is ez a legnagyobb probléma,hanem az,hogy családon belül is sokszor felmerül ez.Sajnos tapasztaltam már én is,és baráti körben is akad nem egy példa.Nem akarom fényezni sem magamat,sem őket,de szerintem nem rajtunk múlt,hogy ezt a bánásmódot kapjuk.A lakóközösségre visszatérve,valóban inkább érdektelenség áll a háttérben,mert az ember inkább a saját családjára koncentrál.Bizalmatlanságnak meg annyi szerepe van,hogy tényleg sok a képmutató ember,és nem nagyon merünk már idegenekkel semmit megosztani,mert sose tudhatjuk,hogy mikor forgatja ki a szavainkat és mikor pletykálja ki.Meg manapság már nem is "divat" a szomszédolás.Nagyimék is panelházban laknak,és pl az a lakóközösség kivétel az anyukák is mindig együtt beszélgetnek-szóval láthatod,van még ilyen.

Az meg tipikus magyar "népszokás",hogy sápítozunk minden után,de a kisujjunkat meg nem mozdítanánk az érdekében.

Engem inkább döbbent le az,amit a tv-ben láttam többször is,hogy az USA-ban az egyik családtag az egyik államban lakik,a másik a másikban és 7-10éve nem látták már egymást.Pedig max.3órás repülőút és ott szerintem nem szakadnak bele az árába sem.

21/L

Az hagyján, előző!

Az unokatesóm Kanadába ment férjhez. A férje és a szülei ugyanabban a városban élnek, de 11 éve nem látták egymást. Természetesen felmerült, hogy valami probléma van köztük, de nincs! Ő is és a szülők is tagadják, hogy bármi lenne, ők jól megvannak. És háromhavonta beszélnek telefonon! Úgy, hogy kocsival fél óra, és mindkét fél középosztálybeli körülmények közt él, saját autóval 8a szülőknek kettő is van). Van, ahol ennyi az igény. :)

Esély sincs, amíg a Nyugatot majmoljuk... Meg a Tasnádi-féle maffiózók a követendő példa.

Ide illik ez a vicc:

- Nagykörút közepén Mercedes villogó indexlámpákkal, mi az?

- Pontosan tudom, hogy nem lehet itt megállni, de baromira nem érdekel.