Mennyiben fogadható el az „Aki nem dolgozik, ne is egyék!” elve?

Én enyhe módosítással abszolút elfogadhatónak tartom: aki nem akar dolgozni, az ne is egyék.

Utalva ezzel arra, hogy aki csak a kifogásokat keresi, hogy ez v. az a lehetőség miért NEM jó neki...

#1 +1

Amúgy ez az emberi gazdaság klasszikus alapja, vagyis hogy a megtermelt javak hátterében emberi munkaerő áll. Főleg azokban az időkben, amikor pl. abból jutott kenyér mindenkinek, hogy mindenki (aki csak tudott) ki is ment kaszálni, csépelni, stb., enélkül nem működött az önfenntartás. Egyfajta egymásra utaltság.

Az eredeti páli levélben ez nem is pont így szerepel, hanem:

"Amikor ugyanis nálatok voltunk, meghagytuk nektek, hogy aki nem akar dolgozni, ne is egyék." (Pál 2. levele a a tesszalonikaiakhoz, 3. fejezet, 10. vers)

Ahogy erre a többi válaszoló is helyesen ráérzett.

A nehézség szerintem az, hogy megállapítsuk, ki az, aki tényleg akar, de nem tud dolgozni vagy nem kap munkát. Például egy depressziós embernél ezt nagyon nehéz megállapítani.

Én nagyon támogatnám ezt az elvet.

Mindenki tud valamennyit tenni, önmagáért,a közösségért a környezetéért is.

Feltéve,ha akar.

Nagyon szűk az a réteg,aki valóban 100%ban másokra szorulna.

Természetesen a magatehetetlen emberekről is kell gondoskodni,de legtöbb esetben az emberek csak lusták.

#5: igen!

És a valódi rászorulóknak sokkal több jutna, ha az olyanokat kiszórnák a segélyezésből akik "annyiért nem éri meg nekem felkelni se" alapon nem mennek el dolgozni.

8: konkrétan mire gondolsz....???

EGyrészt nem létezik olyan, hogy abszolút egyenlő esély - másrészt nem kell mindenkinek ugyanazt csinálni....

A munkához való hozzáférés mindenkinek adott...

Aki szellemi kvalitások tekintetében gyengébben van eleresztve, annak is van esélye dolgozni! Rengeteg segédmunkára, betanított munkára van igény...