Sok ismerősöm osztogatja ezt az idézetet a közösségiken, de nem értem. Valaki értelmezné nekem?

Vallvadír

Álmodon álmodva kopogtatok,

Zuhatag a sarkamban: lándzsák, sáskák –

tudod, ki vagyok?

Személyemben én a megbukatott,

a cidribe hajszolt, de mégse halott

mesekirályság.

Vékony üvegcsizmám csupa pír,

ma is eleven,

s mint mályvaszin láng egy üvegszilánk

a tőr övemen, belátod homlok- s mell-üvegem,

hol esküdve hajnalköröket ír

a vadrózsavér, szerelem,

világos őrületem.

A bőrömön ország süt át,

vagyok átlátható,

a lépcsőházban is elfogható,

a május májusaként a saját

kukádhoz is megköthető,

most itt ragyogok, itt makogok,

álmodon álmodva kopogtatok,

fogadj be te Rejteztető,

legalább a kis kamarád

aranyába, az illatos árnyba,

jó lesz a polcok legalja,

a meggyesüveg jobbja vagy balja,

de jobb ha te fátyolba pátyolsz,

pólyába pántolsz.

Legyen vállalható

aki átlátható,

legyen fölfogható

aki elfogható,

legyen elrejthető

aki megköthető,

legyen ámori báb-csecsemő,

mert vagyok eltörhető is,

májusian szétfröccsenő.