Ha káromoltam Istent , de megmántam a Pokolba kerülök?

Egy ideje nagyon rossz életem volt, 2 éve depressziós voltam, a barátaim ellenem fordultak.

Ilyenkor valamiért úgy éreztem, hogy Isten tette mindezt velem, és, hogy miért nem értem, mert mindig szerettem őt, jártam templomba, ha valaki mondta, hogy "nem létezik mert kértem egy xboxot de nem adot" én mindig mindtam, hogy nekem egyszer segített, mikor anyukám beteg volt és kértem, hogy gyógyítsa meg.

Megvédtem, ha rosszat mondtak róla, de aztán elcsesződött az egész életem.

És egy kicsit igazságtalannak éreztem.

Utána kezdtem gondolni, hogy mivan ha nem létezik , rosszakat mondtam róla.... De az utóbbi pár hétben olvastam egy idézetet, hogy "Isten azért veszi el a barátokat mert ő azokat a beszélgetéseket is hallja amiket te nem"

Olvastam emberekről, akik a halálból jöttek vissza és látták a Mennyt.

Nem gondolom magam rossz embernek. Nem gyilkoltam, nem bántottam soha senkit.

De engem mégus bántott folyton mindenki.

A barátaimat szerettem a legjobban, de ők is elkezdtek bántani.

Már megbántam az Istenkáromlást, de néha úgy érzem igazságtalan. Sok ember szenved, bántalmazzák a szülei.. Valaki meg boldogan én gazdagon, szeretetteljes családban, elkényeztetve.

Talán a fiatalság, és a "vallástudatlanság" nem ok

Tudom, hogy rosszat tettem, de addig nem leszek jobban ha nem értem miért büntettek ilyen nagy bűnnel a semmiért.

Követtem el hibákat, de voltak akik többet, ők meg ott örülnek, boldogok!

Miért?