Én értelmezem rosszul a multikulturalizmust és a sokszínûséget? Miért tartanak sokan “rossznak” ezért?

A valóság az, hogy az, amit jelenleg tapasztalsz a világban, az is évszázadokon át tartó keveredés eredménye.

Pl a magyar kultúra is valsz teljesen más lenne, ha nem lenne közös múltunk a törökökkel, habsburgokkal, a környezó szláv népekkel és az oroszokkal. De az összes többi nép esetében is megvan, hogy kik keveredtek ahhoz, hogy a mai formájukat elérjék.

A népek mindig is keveredtek, a világ folyamatosan változik, ez nem újkeletű dolog.

Ennyi erővel mit keresnek spanyolajkú emberek az amerikai kontinensen? Hát az ő őseik is csak úgy odapofátlankodtak pár száz éve. Vagy Ausztráliában angolszászok.

A szónak több értelmezése van, és ez megtévesztő lehet.

Ha a világ népeit tekintjük, megdöbbentő lenne az egyféleség, sőt, az nagyjából kizárható, mint létezési forma. Ha tehát e szót a világ sokféleségér érted, akkor ez a természetes, sőt, más nincs is. Ennek pedig az oka az eltérő földrajzi helyek mérhetetlenül eltérő hatásai. Grönlandon elképzelhetetlen egy fekete ember, mert ott alig van napsütés, de semmiképpen sem égető. Afrika közepén elképzelhetetlen egy fehér ember, mert elpusztulna a naptól. Persze hatalmas erőfeszítésekkel védekezhet, de természetes életet ott nem élhet. Hasonló eltéréseket számos helyen lehet tapasztalni, sőt ez életmódbeli szokásokat is kialakít.

Mindezek megismerése egy nyitott szellemiségű embert végtelen izgalommal és elégedettséggel tölt el, egy zárt gondolkodású, zárkózott mert végtelenül idegesítene, mert éppen az alkalmazkodóképesség erős hiánya miatt zárkózott.

Egészen más a jelentéstartalom, ha e szót egy zárt térség lakóira értjük. Mondjuk egy közepes város szokásai azért elég egységesek, a tér relatíve szűk, az emberek sokfélék. Még ekkor is számos konfliktus keletkezik, ám ezeket is ismerik, megszokták az emberek, ezért képesek kezelni. He e közösségbe egy jelentősen más kultúrájú, szokásokkal rendelkező nagyobb közösség kerül, természetes módon követel életteret magának. Csakhogy ami túristaként élvezetes, a mindennapok gondjai közepette terhes tud lenni. És ha erre külön kell ügyelni, ha olyan szokások vannak érvényben, ami már terhes, akkor a konfliktus adott. Példaként, a keresztény világ templomot épít, a muszlim mecsetet. Eddig semmi gond, egy településen sokféle ház van, még érdekesi is lehet. Ám mindkettő ívja hívet, egyik haranggal, kora reggel, délben, este. Másik (ma már) hangszóróval, napjában ötször. Az egyikaz egyiket, másik nép a másikat szokta meg, de a másikét egyik se. És ez nagyon zavaró tud lenni alváskor vagy elmélyült munkában vagy máskor. Ha pár alkalom, fegyelmezi magát az értelmes ember, de életvitelszerűen nem. És sok más ilyen szokás van, ami a másik csoport sok tagja nem bír elviselni. Nem az agresszíóról van szó, a hétköznapi megszokások nyugalmára, annak felkavarására. Ez feszültséget kelt és ha ne m kezelik, agressziót szül. És gyakran nem lehet kezelni, sokszor praktikus okok miatt. Nem véletlen, hogy egyes népek nagy tömegben vándoroltak más népekhez és ott külön kolóniákban élnek. Egy egy nyitott ember megtanulhat a másikkal együtt élni, de nagy tömeg esetén ez vem lehetséges vagy naygon hosszú idő. Amennyi általában nincs.

A multikulti együttélés szervezhető persze, később alakul magától, de ehhez akár évszázadok kellenek. A rosszul szervezett ilyen együttélés pedig nagyon hamar kezelhetetlen konfliktusokat eredményez. Itt is fonto néhány különbséget megemlíteni.

A világ természetes rendje a kíváncsi vándor másutt történő letelepedése. Ő egyedül van, kulturált empatikus, ezt a helyiek nemcsak elfogadják, de tisztelik és kíváncsiak is lesznek, és a végén az összecsiszolható szokások együtt élnek. Más a helyzet, mikor hosszabb távon nagyobb csopotok vándorolnak. Őket befogadják mert nincs nyomás, egy ideig külön élnek, a keveredés a természet rendje szerint történik, egyes emberek asszimilálódnak, mások szokásokat vesznek át és megint mások külön maradnak. Az idő kezeli ezeket, kapkodni nem kell.

Drasztikusan más a helyzet nagy természeti katasztrófák, háborúk, diktatúrák esetén. Hatalmas tömegek egyszerre indulna meg nincstelenül, teljesen másokra szorulva. Gyorsan kell intézkedni és felkészületlenül az szinte biztosan nem fog jó lenni. Azért se, mert erős a frusztráció, erős a másikra utaltság, gyors és folyamatos segítség kell, ez pedig csak összezártságban lehetséges. Egyik úgy érzi, mindentől megfosztották, másik pedig, hogy betolakodtak kéretlenül. Ehhez jön az a mérhetetlenül kártékony jelenség, hogy színre lépnek hataloméhes hiénatermészetű politikusok és kalmárok. Egyik gyűlöletet kelt, másik kirabol, mindkettő soha nem látott feszültséget generál. Itt nem multikulti problémáról hanem gazemberek által létrehozott, durva tettlegességig fajuló gyűlölködésről. Ez nem népek ésszokások problémája, itt gazembereket kell(ene) kiiktatni.