Amikor a 80-as években az MTV-n vetítették a Bud Spencer és Terence Hill filmeket, senkinek nem tűnt fel, hogy a rothadó nyugaton már akkor 100x jobb volt az életszínvonal, mint nálunk?

Természetesen mindenki tudta, hogy nyugaton jobb az élet, de határzár volt és nem ám olyan szelíd kis vacak, mint most a kerítés, hanem géppisztolyos határőrök védték, állandó tűzparanccsal, sőt egy ideig még aknazár is volt.

Persze felszólítás után lőhettek csak, de ugyan ki látta, mi történt? Kettőt a fejbe, aztán egyet a levegőbe, 'oszt' el volt intézve, már kapta is a kitüntetést, meg az előléptetést a határőr.

Piros útlevelet jobban adtak szocialista országba, de azt se mindenkinek, pláne nem Yugóba, mert sokan Triesztnél úsztak át Olaszországba, nem kellett sokat erőlködni.

A kék útlevelet, amivel nyugatra is lehetett menni, csak nagyon keveseknek adták ki, de előtte alapos környezettanulmányt végeztek, még a házmesterét is kifaggatták, meg szinte mindenkiről voltak akták, feljegyzések, de még azzal együtt is egy csomóan 'disszidáltak', kimentek és hazautazni elfelejtettek, menedékjogért folyamodtak odakint. Gyakran sportolók, vagy menő énekesek maradtak kint, például az Aranycsapat a Puskással az élen, az mellesleg valami katonatiszt is volt (honvéd volt a csapata), ezért halálra is ítélték, ha jól tudom. Aztán ott volt a Németh Lehel, aki állati nagy sztár énekes volt, de kiment családostól és kint is maradt, de odakint már nem lehetett énekes, egy gépgyárban esztergált haláláig. Onnan tudom, hogy a nevelt lányával egy osztályba jártam alsó iskola 2. osztályába, Binder Editnek hívták és írt később levelet nekünk.

A menekültjog lehetőség egészen a rendszerváltásig megvolt, de persze közben évről - évre, vagy évtizedről - évtizedre változtak a dolgok, de azért akinek már idehaza volt valamije (és sokaknak volt), egy lakása, vagy kocsija, nyaralója, meg egy kis pénze a bankban, az azért meggondolta, mert kint meg nem volt neki senki ismerőse (akinek volt már rokona nyugaton, azt tuti nem engedték ki) és csak kevesen remélhették, hogy rendes egzisztenciát tudnak idegenben teremteni maguknak, vagy a családjuknak.

Igazából a fiatalokra volt jellemző, hogy le akartak, vagy tudtak lécelni, de tudták ezt a hatóságok is és éppen ezért nekik nemigen adtak útlevelet, a határon való áttörést meg kevesen kockáztatták és jól is tették, mert a legtöbbet már jóval a határváros, vagy falu előtt elkapták és ülhetett annyit, hogy belefeketedett.