Mi a véleményetek a kontrasztkiállításról? Aki látta, mit érzett? Mi volt a legmegindítóbb számára?

Vegyes érzelmekkel értem a végére...

Megdöbbentő, igényes és "szép" munka a kiállítás, bár nagyon jól tudom, hogy igazából semmit sem ér, mert megindítja ugyan az embert, néhány napig talán forog is rajta, de mikor a cigiért nyúl a keze, 15 évesen teherbe esik, vagy már nyakán a hurok, úgysem fog eszébe jutni, hogy mit látott.

A legmegindítóbb számomra a családon belüli erőszak szobája volt. Alighogy beléptem, egy félmeztelen nő képe fogadott, akinek enyhén "szíjat hasítottak" a hátából, és kegyetlen illusztrációk készültek a véresre vert, rettegő gyerekekről, a videóról nem is beszélve.

Úgy éreztem, szeretném magamhoz szorítani azokat az ártatlan embereket, egyszerűen megölelni őket, hogy tudják, létezik ilyen is...ott majdnem sírtam...

A másik legdurvább az abortusz volt, főleg a videó az apró, kioperált magzatokról, na meg az öngyilkosság sem volt semmi.

Szépen feltárták az élet drámáit (bár az emo szoba nem kellett volna), és számomra felejthetetlen élményt adtak.

DE!

Tudom, hogy az Egyház szervezte a kiállítást, ám épp ez vált a gyenge pontjává, ugyanis az egészre rányomta a bélyeget a térítő jelleg. eleinte senkit nem zavartak a Biblia-idézetek, de a végére érve már az szűrődött le az egészből, hogy az egyetlen mód elkerülni ezeket a dolgokat, ha keresztény az ember, megtér Krisztushoz, és miegyéb.

Tehát oda lyukadtunk ki, hogy: az egyetlen út a Biblia. Ezzel pedig maga a kiállítás sokat elvesztett az értékéből, hisz a szeretet, meggondoltság és jóra való törekvés alapvető emberi érték, nem pedig szimplán vallási erény.

De azért csak ajánlani tudom.