Ajánlanátok nekem karácsonyi verseket?

Nem rövid, de nagyon szép.:)

Ady Endre - Karácsony

Harang csendül,

Ének zendül,

Messze zsong a hálaének,

Az én kedves kis falumban

Karácsonykor

Magába száll minden lélek.

Minden ember

Szeretettel

Borul földre imádkozni,

Az én kedves kis falumba

A Messiás

Boldogságot szokott hozni.

A templomba

Hosszú sorba

Indulnak el ifjak, vének,

Az én kedves kis falumban

Hálát adnak

A magasság Istenének.

Mintha itt lenn

A nagy Isten

Szent kegyelme sugna, szállna,

Az én kedves, kis falumban

Minden szívben

Csak szeretet lakik máma.

II.

Bántja lelkem a nagy város

Durva zaja,

De jó volna ünnepelni

Odahaza.

De jó volna tiszta szívből

- Úgy mint régen -

Fohászkodni,

De jó volna megnyugodni.

De jó volna mindent, mindent

Elfeledni,

De jó volna játszadozó

Gyermek lenni.

Igaz hittel, gyermek szívvel

A világgal

Kibékülni,

Szeretetben üdvözülni.

III.

Ha ez a szép rege

Igaz hitté válna,

Óh, de nagy boldogság

Szállna a világra.

És a gyarló ember

Ember lenne újra,

Talizmánja lenne

A szomoru útra.

Golgota nem volna

Ez a földi élet,

Egy erő hatná át

A nagy mindenséget,

Nem volna más vallás,

Nem volna csak ennyi:

Imádni az Istent

És egymást szeretni...

Karácsonyi rege

Ha valóra válna,

Igazi boldogság

Szállna a világra...

Sándorné Ica - Karácsony

Várva várt ünnep

a karácsony,

a szeretet honoljon

minden házon...

Fény gyúljon szívünkben,

melege mindenkit érjen...

Múljon el minden bánat e

napon,

feledjük az élet göröngyeit,

nézzünk fel az égre, hol a

csillagok égnek;

lelkünk kitárul, átöleljük

a világot...

Így legyen, Istenem segíts

bennünket!

Városi Advent

Vacogva várom a Karácsonyt,

Hogy angyalok hintsenek rám harmatot,

Millió kis csilingelő fénysugarat.

Felhőbe bújva rajtam kuncogjanak,

Hogy hópihés sapkámmal szabadon

A mezőn angyalkát formálok, s dalolok.

Álmodok egy szebb világról.

Mosolyogva, tátott szájjal szárnyalok,

Gondolatomban madárként száguldok

Egy puha élet felé.

Ragyogó tekintetemmel a mély eget bámulom,

Honnan számtalan kis angyalcsók andalog,

Melyek arcomba nevetve ugranak,

Ártatlan, friss és forró csókot lopkodnak,

S én kitárva szívem, mindet fogadom.

Autó suhan az úton, s a sártól

Nadrágomon fekete latyak táncol.

Havas eső karmolja végig arcom,

Míg én a szeretetlenségtől fázom.

(első voltam)