Mit tennél a leskelődő szomszédok ellen? Semmi magánszféra nincs!

Bevezető, hogy értsétek: Szomszédunk háza a miénk intimitását erősen lerombolta. A felső szintjükön két hatalmas ablak néz pont a mi teraszunkra. Ültettünk már egy fát elé, így nyáron szépen takar a lombja, bár még nőhetne.. A házuk másik oldalán levő erkélyről is szép kilátás nyílik a panoráma felé, ám a mi kertünk és teraszunk felé szintén.. Ide is ültettünk oszloptujákat, de ezek sem érték még el a kellő magasságot.

A probléma: a jó időben gyakran tevékenykedünk a kertben, kertészkedünk, napozunk, jól érezzük magunkat. De a szomszéd család, akik eszméletlen irritálóak, állandóan figyelemmel kísérik azt, hogy mi mit csinálunk kint. Ha napozok, kijön a srác az erkélyükre cigizni, és közben bámul. Nem tudom, mit tegyek, hogy észrevegye magát? Csináltam már, hogy ránéztem, ledobtam a könyvet amit olvastam, és beviharzottam, de nem zavartatta magát más napokon sem. Már úgy vagyok vele, lesz@rom, de iszonyú idegesítő, hogy bámul. De ha csak ő lenne egyedül. Van egy bátyja, húga, és az anyja. Az apjuk nem él velük. A két srác és a haverjaik múltkor, mikor kertészkedtem, minden szégyenérzet nélkül mutogatott nekem, és rólam beszéltek. Amire szintén tennék magasról, ha csak ez az egy eset lenne.. De sorozatosan kifigyelik, hogy mi mit csinálunk kint. Van egy jacuzzijuk, pont a mi kerítésünk mellett, fél méter a kihagyás. Mikor ott ülnek, és szórakoznak, olyan, mintha a mi szobánkban menne a buli és a hangos beszéd, na arról nem beszélve, hogy a tuják között onnan mégjobb belátás nyílik ránk. Egyszerűen nem lehet mellettük megmaradni. Télen, mikor a srác lóg ki az ablakából, és az ablaka elé ültetett fánkon sincs lomb, simán belát az ablakon, hiába van rajta függöny, sötétítőt nem tudunk rá szerelni, mert rengeteg fényt ereszt be így is. Ő meg rezzenéstelen arccal, míg cigizik, bámul be, hogy mi zajlik bent. Miért nem lehet tisztelni a másik ember privát szféráját? Úgy utálom őket, hogy nemigaz. Vidéken élünk, nem messze Bp-től, úgy fél órára. Ők pár éve onnan költöztek ki, és hozták magukkal a bunkó szokásaikat is. Mióta itt élnek, egyszer nem csöngettek be köszönni, vagy bemutatkozni, szerintem ez lenne az alap, hogy az ember legalább köszönőviszonyban van azokkal, akik mellette élnek. Hogy hozzam a tudtukra, hogy elegem van abból, hogy semmibe veszik az intimitás iránti igényeim, és zavar, hogy hangosak hétköznap éjjelente a kerítés mellett, és hogy elegem van?