Miért nem érti (k) meg, hogy nem tudok mesét írni?

Szeretek rajzolni, és gyakran rajzolok állatokat népviseletben vagy épp valami emberi tevékenység, mondjuk favágás közben. Akik ezeket látják, mindig kérdezik, hogy "És van valami története?", "És miről szól a mese?". Találgatok ki történeket magamnak, le is írom, de amikor eszembe jut, hogy átírjam gyerekmesévé, akkor borzasztó bugyuta lesz.

A történeteimet nem szívesen mutogatom, de a nagyi kierőszakolja, hogy ne rejtegessek előle semmit, amit írok, és mindig mondja, hogy "De hát ezek nagyon meseszerűek, mi az az elf, ezt te találtad ki?". És közben olyan hangsúllyal, mintha épp most járnék az óvoda kiscsoportjába, holott elmúltam húsz.

Nem arról van szó, szeretem a nagyit, aki nem az a kötögetős, hanem inkább a kötözködős fajta. De miért nem érti meg, hogy nem megy a meseírás kisgyerekek, meg a nagyközönség részére, csak azért, mert a családban valakinek, valamikor megjelent valami novellája az újságban.