Szerintetek ennek az elméletnek van értelme? Hogy az ember vagy finom, vagy durva embernek születik? Példával

Eddig nem vettem észre így a különbségeket, egy volt pasim mondta rám, hogy hírtelen vagyok XD és ez az a típus, amit magadra vonatkozóan leírtál.

Azóta belátom, pörgős vagyok. Viszont engem zavarnak az ilyen -nevezzük finomnak- finom emberek, nem szeretek séta közben tötyörögni, mire egy sztorit elmondanak elunom az életem, stb..

Ha így nézzük, akkor én teljesen a "finom" kategóriába tartozom.

Nem nagyon szeretem a "durva" embereket, mert fáradt leszek a közelükben.

Valahogy elszívják az energiámat, vagy nem tudom.

Fáradt leszek tőlük, és még jobban lelassulok, meg még halkabb leszek.

Nem tudom, miért van így.

Nem mindenkivel persze, de nagyon sok esetben így van.

Lehet, hogy kisebbségi érzésem van velük szemben, hogy ők ilyen pörgősek, tüzesek, én meg nem, ezért még halkabban beszélek, és még csöndesebb vagyok, a közelükben.

Mihez képest?

Tudnék olyan ember mutatni, akihez képes te vagy a "finom".

Nincsenek ilyen egyértelmű kategóriák.

Nálam is vannak durvább és finomabb emberek is.

Viszont: a változatosság gyönyörködtet. :)

Ebben a formában még nem hallottam, de végülis így igaz, ahogy írod. Persze előfordul köztes típus is, de az ritka.

Én a finomabb kategóriába tartozom.

Akik a durvábba, azok sokszor figyelmetlenek is, tehát aprólékos, gondosságot, precizitást igénylő munkára sem alkalmasak, ezt pályaválasztáskor nem árt megfontolni.