Ezek utan szegyenlem, hogy magyar vagyok. Errol miert nem beszelt senki?

A határ menti területeken minden hódítás után ez volt. Vagy gondolod a románok nem ezt tették az első világháború után? Benes-dekrétumok, lakosságcsere rémlik?

Sajnos a magyar nép sem kivétel, miért lenne az.

Hát figyelj ide, kedves Kérdező! (ha egyáltalán erdélyi vagy, és nem egy ifjú troll:(

az nem zavar, hogy az 1848-49-es szabadságharc idején az ún. "román felkelők" 389 magyar faló teljes lakosságát mészárolták le állatias kegyetlenséggel (baltával négyeltek fel embereket..nem is akarom részletezni!) - majd 1944-ben 100.000 magyart gyilkoltak le hideg fejjel? Azok a románok, akiknek az első nyomtatott Bibliáját is itt készítették, a refomkori Pesten?

A román dokumentumfilmek hitelességéről pedig - hadd ne szóljak egy szót sem. Lehet, hogy a háború idején némely családokat kikergettek a házból: ez sajnos előfordul. A magyar azonban soha sem volt bestiális, - egyszerűen a lelki alkatánál fogva sem. Hagyjuk a román propagandát - jó? Tele van tele úgyis a világ - mi meg, ostoba nagyvonalúsággal, hagyjuk, hogy az arcunkba köpjenek. Ha egy akarsz lenni ezek közül, szégyelld csak nyugodtan a magyarságod. Akkor közöm sincs hozzád.

"A magyar azonban soha sem volt bestiális, - egyszerűen a lelki alkatánál fogva sem."

Aha, persze. Mert nem magyarok rakták fel a zsidókat a vonatokra, ugye? És nem magyarok hajtották végre a tisztogatást Újvidéken sem ugye?

lehet, h kicsit elfogult vagy, vagy csak egyszerűen fiatal...

Nem emiatt kéne szégyellni. A háború mindig ilyen. Nem néztem még végig, csak belelapozgattam de sejtem mi lesz benne.

Háborús helyzetben a katonáknak elég súlyos pszichikai terheket kell elviselni. Nem tudják mi lehet a szeretteikkel, hol alszanak legközelebb, mikor éri őket egy váratlan támadás. Ez a szituáció felőrli az idegeket és egy sokkal ösztönösebb "lénynek" adják át az irányítást. Ebben a helyzetben ellenség mindenki, akiről nem lehet közvetlenül eldönteni, hogy barát-e (aki nem az ő egyenruháját viseli, illetve nem mondta meg a parancsnok, hogy barát). A kegyetlenkedés, erőszakolás pedig ennek a folyománya. Egy megszállt terület lakói mind ellenség, tehát nem számít embernek. Nincs a kegyetlenkedésnek az ő irányukban jelentése. Az erőszakolás is a dominancia megnyilvánulása. Nem nemi kielégülésre vágyik, hanem megteszi, mert megteheti, mert ő az erősebb, nála van a fegyver.

Az egész jelenség nem egy, a magyarokra jellemző dolog, hanem a háború velejárója. Ha orosz vagy német katonák érnek oda, akkor a film orosz vagy német katonákról szólna. A történelem könyvek is azért nem említik ezt az esetet külön, mert ennyi erővel megírhatná az összes ilyet, annyi papír meg nincs.

Kedves kérdező

Inkább a 14:27-es féle beszólások miatt kellene szégyellnünk a magyarságunkat.

Az igazság nem egy nemzet oldalán van másokkal szemben. A nemzeti, nemzetközi háborúk első áldozata az igazság! Nem ott kell keresni, tehát nem a nagy-magyarkodásban, meg a szélsőséges nacionalista indulatokban, hanem egész máshol.

Talán hallgass Jézusra - de komolyan!

14:28-osnak:

a zsidók vonatra rakását egy megszállt ország kollaborálni kényszerített csendőrsége végezte el. Igen, hogyne: még azon belül is voltak rossz lelkű emberek, amint hogy jobbak is, akiket - ha nem tejesítik a parancsot - azonnal felkoncoltak volna. A magyar karhatalmi szervek nem "önként és dalolva" hajtották végre ezt a szörnyűséget mint a romániai Vasgárdisták, akik A Ias-i vérengzésben - teljesen "spontán", nem német nyomásra! - több százezer ottani zsidót végeztek ki.

Újvidék pedig: előzményként partizánok támadták meg a magyar helyőrséget. Ez háborúban így megy: csapás-visszacsapás. A magyar hadvezetés azonban rögtön a történtek után elítélte a túlkapások felelőseit. Hadbírósági tárgyaláson. Ezután Tito partizánjai 40.000 (Negyvenezer!) vajdasági magyart mészároltak le, mint az állatot. Szerbiában erről (szerb részről) máig sem beszélnek. Nem tudom, kinek érdeke még máig is, hogy lába kapcája legyünk mindenkinek?!!!

Az a fogalom, hogy "tény" nem összeegyeztethető a következő, tőled idézett, kifejezésekkel:

"állatias kegyetlenséggel"

"hideg fejjel"

"némely családokat"

"soha sem volt bestiális"

"lelki alkatánál fogva"

"nagyvonalúsággal"

"kollaborálni kényszerített"

"akiket - ha nem tejesítik a parancsot - azonnal felkoncoltak volna"

"nem "önként és dalolva""

"teljesen "spontán""

"mint az állatot"

A tények ezen szavak után következnek. Azzal, hogy a saját nemzeted által elkövetett bűnök elé egy "kényszer alatt" jelzőt raksz (mindegy milyen szavakkal), még nem mented fel őket. Ennyi erővel nem létezik háborús bűn, van a vezér aki mindenért felelős, a többi meg csak parancsot teljesít. Miből gondolod, hogy jogod van megítélni mi "tény", mi "állatias kegyetlenséggel" és,hogy mi volt "kényszer"?

Békésen, szépen kérlek: mélyedj bele a II. világháború objektív történetébe. Ne a közemúltig egyeduralkodó marxista történetírás legyen a mérvadó, sem a törhetetlenül "üzemelő", új és új csatornák felhasználásában - sajnos - zseniális kisantant-propaganda.

Másrészt: a szerb és román bestialitás - valóban bestialitás volt. Olvass utána ennek is, hacsak megteheted. Elfog a rémület, ha belemélyedsz egy kicsit a dokumentumokba. Fenntartom azt is, hogy a magyar lelki alkattól ez idegen. Természetesen akad olyan egyed, mint minden népben, amely az ember-nevet nem érdemli - de a magyarság zöme nem kegyetlen.

Aztán - mint vitapartnert, értelmes embert - még arra kérlek (szépen, mert másként nem tudok..), hogy szeresd meg a népedet. Nem kritikátlanul felmenteni (én sem teszem!) - hanem szeretni kell; leválasztani róla azt mocskot, amelyet ráfröcsögnek. Nem rosszabb senki másnál; szégyenre semmi oka nincs. Ne engedd te sem, mint egyén, hogy alaptalan bűntudatot gyömöszöljenek beléd - és elhajszoljanak az önutálatig. SZÉP, NYUGODT ÜNNEPET!