Egy macska elpusztulása kapcsán a gazdája zokog, a fényképét szorongatja, és élete legszomorúbb karácsonyának tartja. Nem annyira ez az egy eset érdekel, hanem a jelenség, mert úgy látom, sokan viszonyulnak úgy az állatokhoz, mintha azok emberek, sőt családtagok lennének. (Más kérdés, hogy tényleg barbár módon jártak el a hölggyel az állatkórházban, na de hát mindenütt ez van sajnos. Ha a saját betegségével ment volna az ügyeletre, ugyanezt kapta volna.)
De. Érthető, hiszen rengeteg ember csalódik embertársaiban, és a sorozatos pofonok után sokan az állatoknál találnak menedéket. De ettől még ez abnormális helyzet, és egy nem kiegyensúlyozott emberre utal. Ez látszik a cikkből is, asszonynak azt mondták várjon, és ő szó vélkül várt. A hangsúly azon van, hogy nem mert szembeszegülni, hanem inkább várt majd 4 órát csöndes magányában. Most komolyan, normális?! Egy normális ember nyilván kiveri a balhét, mondjuk a megértőbbje az megvárja míg kijön az előző beteg és akkor ront be, de semmiképp nem vár.
2012. jan. 6. 23:04
Hasznos számodra ez a válasz?
2/11 anonim válasza:
A cikket csak felületesen átolvastam, de nem látom, hogy bármit is írnának a nőről, hány éves, stb.
Szerintem azért is felesleges azt feszegetni, hogy az állat csalátag-e, mert van akinek tényleg csak egy macska vagy kutya az egyetlen hozzátartozója, annak pedig nyilván családtagnak fog számítani.
2012. jan. 6. 23:09
Hasznos számodra ez a válasz?
3/11 /Anita_'94/ válasza:
Nem beteges. A cicámat kb annyira tartom családtagnak, mint a hugomat...
2012. jan. 6. 23:45
Hasznos számodra ez a válasz?
4/11 anonim válasza:
Ha lenne kutyád, vagy macskád, akkor tudnád, hogy rendesen személyisége van egy-egy állatnak, némelyik tök hülye, mások megdöbbentően okosak, egyedi szokásokkal, nagyon is normális dolog a család egyik tagjaként gondolni rájuk.
2012. jan. 7. 00:29
Hasznos számodra ez a válasz?
5/11 anonim válasza:
Nem...nem tartom betegesnek. Az ember tudat és ösztönvilág elegye; az állatban a humán tudat nincs jelen. Annál inkább azonban az a ráció- és manipulációmentes, esszenciális TISZTASÁG, amelyet az érző és gondolkodó ember önmagában és fajtársaiban szeretne megtalálni - de ez, tudatosságunk folytán - lehetetlen. A mi - emberi - tisztaságunk, még ha van is, vagy törekszünk is arra, hogy legyen, nem hiánytalan. Az állatban azonban lényegi formájában, "kikristályosodottan" rátalálunk: ez indokolja talán, hogy olyan - speciális minőségű - kapcsolatot teremthetünk vele, amelytől a humán világban..el vagyunk zárva.
2012. jan. 7. 07:08
Hasznos számodra ez a válasz?
6/11 anonim válasza:
Nem beteges dolog. Elmondom a saját példámat. 12 éves koromban meghalt az apukám, ráadásul barátaim sem voltak, az iskolában mindig bántottak. Depressziós voltam, nagyon magányos és nem találtam a helyemet. Anya barátnőjétől kaptam egy kiskutyát. Szerinted ő mennyit jelent nekem? Életem eddigi legnehezebb időszakát tette sokkal jobbá. Ráadásul anyára is nagyon jó hatással volt. Mikor itt bukdácsolt a dagi kiskutya, akkor már ő sem bírta ki egy kis mosoly nélkül.
Én hálás vagyok neki, ha majd egyszer elpusztul, akkor az engem is nagyon meg fog rázni.
2012. jan. 7. 07:14
Hasznos számodra ez a válasz?
7/11 anonim válasza:
Figyelj, egyrészt az állatok is élőlények, másrészt lehet hozzájuk úgy viszonyulni, mint emberekhez. Nekem van egy kutyám és komolyan mondom, néha értelmesebbnek tűnik mint némelyik ember. Azonnal észreveszi, ha szomorú vagyok vagy rossz kedvem van, ilyenkor mindig kedvesen odajön, hozzám bújik ad egy-két puszit és lefekszik mellém. Miért ne lehetne, ha valaki egy ilyen állatot veszít el, hogy sokáig gyászolja? Nekem 2 évvel ezelőtt halt meg a nagyobbik kutyám 12 évig ő volt a legjobb barátom és a mai napig van, hogy könnyezek miatta.
2012. jan. 7. 11:01
Hasznos számodra ez a válasz?
8/11 A kérdező kommentje:
Köszönöm a válaszokat, elgondolkodtató mindegyik. Nekem az a bajom ezzel az állatszeretettel, hogy akárhogy is nézzük, egy állat azért egy emberhez képest nagyon egysíkú "személyiség", ha egyáltalán annak nevezhető, és aki ennyire imád egy állatot, az talán azért lehet, mert csak ilyen egyszerű, automata ösztönválaszokat adó lénnyel tud együttműködni, egy bonyolultabb emberrel már nem. De a válaszok valamennyire megingattak...
2012. jan. 7. 11:08
9/11 anonim válasza:
Én a családtagjaimhoz sem "vonzódom" jobban, mint a macskámhoz. A macskám ugyanolyan családtag, mint a többiek. És ezt ő is így gondolja. :D
2012. jan. 7. 11:55
Hasznos számodra ez a válasz?
10/11 anonim válasza:
Kedves kérdező!
Az intelligens és helyénvaló kommentedre hadd mondjam el:
fenntartom azt, hogy az az embertípus, amely a TISZTASÁGOT keresi "önmagában való", őseredeti formájában, az állatában rálel. Kutyatartó vagyok - és azt hiszem, igen bonyolult ember, aki - minél öszetettebb (akár ellentmondásosabb!) - az embertársa, annál több örömöt lel benne. Sőt: el is várja, hogy az "interakciós partner" ne legyen egysíkú és sablonos. "Teljes felelősséggel":-) biztosítlak azonban, hogy a társ-állat (a kutya különösképp!) nem "simplex" ösztönreakciókat ad: hihetetlen változatosságban, gazdagságban sugároz ugyanis érzelmeket, amelyek mindig "helyzet-adekvátak". Úgy működik a kapcsolat, mint adó és vevő között, váltott szereposztásban. Ha társként "működteted" őt, olyan nüanszokat is segít megtanulnod érzékelni, amelyek ismeretét még humán kapcsolataid terén is hasznosíthatod. Jó célra,persze: "zsigeribb" megértésre...tiszteletre.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza:
válasza: