Te hogy tekintenél a barátaidra, ha nem segítenének a bajban (pedig te előtte segítettél nekik)?

egyetemista baráti körről van szó, immáron 7 éve vagyunk jó barátok. egy fiú baráti kör és egy lány baráti kör jött össze egy kapcsolat miatt anno és azóta is megmaradt a szoros barátság. nemrégen a fiúk a hajléktalanság szélére kerültek és a mi segítségünket kérték, mi lányok együtt lakunk egy albérletben. azonnal mondtuk, hogy jöhetnek, nem szólunk a tulajnak sem(normálisak vagyunk, tiszták, vigyázunk a lakásra de biztosan nem engedte volna átmenetileg sem). szűkös lett volna, de nem mehetnek a híd alá. végül megoldódott máshogy, de nm is volt kérdés, hogy segítünk.

most mi szorultunk segítségre, nekik pici kényelmetlenséggel járt volna, ha segítenek, de mi is vállaltuk volna, hogy 5en alszunk egy szobában meg hogy kiraknak minket a lakásból. ennek ellenér egyikőjük sem segített. mindannyian félrenéztek, mondvacsinált okokra hivatkoztak. végül ismerősök segítettek nekünk.

most mintha nem tudnék rájuk barátként tekinteni. Ti hogy vagytok ezzel? ha történt veletek ilyen hogyan tettétek túl magatokat azon, hogy a barátaitok cserben hagytak benneteket?