Jól látom, hogy a magas intelligenciájú emberek többsége érzelmi intelligenciát tekintve gyengék?

"Jól látom, hogy a magas intelligenciájú emberek többsége érzelmi intelligenciát tekintve gyengék?"

Általánosítasz.

"Az átlagembert lehülyézik, csak mert az álmai után megy (amit sikeresen meg is valósít),..."

Te összekevered a vágyakozást az érzelmi intelligenciával, javaslom nézz utána.

"...a még élő 99 éves ükknagyanya kb. 70 ezerért aranyláncot vett neki ballagásra, s hiperokos haverom (tényleg az, ezt aláírom) a láncot most el akarja adni, pedig annyira nincs szüksége pénzre. Ez szerintem az érzelmi intelligencia hiánya."

Amíg nem tudod miért tette, addig ne alkoss véleményt. Lehet, hogy egy teljesen érthető indok vezérli.

Rosszul látod. Az intelligencia és az okosság, azaz a megszerzett ismeretek összessége nem függ össze. Az okosság tanulás kérdése, az intelligenciát is lehet tanulni, de az elsősorban csak úgy van. Talán öröklés kérdése. Az intelligencia az ember "jó" válasza a környezettől jövő hatásokra. Hogy mi a jó, azt elég nehéz meghatározni, sokszor csak később derül ki, akkor mondhatod, hogy a korábbi cselekvés jó volt-e.

Aki az átlagembert csak úgy lehülyézi, nem nagyon rendelkezhet intelligenciával, attól, hogy esetleg az atomfizikában, vagy mikrobiológiában rendkívüli jártassága van, lehet nagyon bunkó. Sőt, igazán intelligens ember hibás, vagy helytelen viselkedés esetén is alaposan mérlegel, hogy helyénvaló-e észrevételt tennie. Többnyire akkor teszi meg, ha ennek a másikra nézve hasznát látja.

> Jól látom, hogy a magas intelligenciájú emberek

> többsége érzelmi intelligenciát tekintve gyengék?

Az lehetséges, hogy racionálisabban gondolkodnak, mint az alacsony intelligenciájú emberek.

> Az átlagembert lehülyézik, csak mert az álmai után megy

> (amit sikeresen meg is valósít),

Erről nekem mindig az az anyuka jut eszembe, akinek az volt az álma, hogy egy csomó gyereke legyen, és ezt sikeresen meg is valósította. Csak éppen most, hogy valóra vált az álma, mindenkinek arról panaszkodik hogy nincs elég pénze felnevelnie a gyerekeit, és minden hónapban azon "gondolkozik", hogy honnan szerezzen pénzt. B*szás előtt kellett volna gondolkodni! Egy egészen rövid gondolkodás után eljuthatott volna arra az eredményre, hogy "ha csak két gyermeket tudok normális életszínvonalon eltartani és felnevelni, akkor nem sz*rok a világra tizet". De nem! Ő nagy családra, sok gyermekre vágyott, és "ment az álmai után". Racionális döntés helyett érzelmi döntést hozott. Hová jutott vele?

Van benne igazság, de remélem nem igaz, hogy többség. Nekem párom apja és öccse ilyen, hogy is mondjam, lelketlenek...

Párom, meg az anyja nem azok.

(elég értelmiségi családba kerültem)