Hajléktalankérdés! Adjunk nekik pénzt, ételt, vagy ne?

Pénzt sosem adtam, nem is fogok, főleg miután láttam egyszer, amikor mentek hozzájuk pénzt beszedni. Ezeket én nem támogatom. Kaját adnék, de amikor egyszer mentünk anyámmal és egy hajléktalan pénzt kért kenyérre és mi kenyeret akartunk neki venni, akkor totál kiakadt. Így nem kockáztatok.

Apámat egy fiatal hajléktalan majdnem leköpte, amikor munkát ajánlott neki. Kis gyomlálás lett volna egy nap, kapott volna kaját és pár normális ruhát, plusz pénzt érte.

Én szoktam adni. Ha piát vesz, hát piát vesz, nem az én dolgom megszabni, hogy mit vegyen. Nem hiszem, hogy máshogy ki lehetne bírni az életet az utcán. Persze sokan mondják, hogy ételre kell, nyilván, mert ha megmondanák őszintén, hogy piát akarnak venni, sokan nem adnának.

Azzal tisztában vagyok, hogy az ételt sokan nem fogadják el, de meg is értem, hogy miért, nem kevés olyan történetet hallottam, hogy volt, akit így mérgeztek meg. Egyébként piát sem nagyon fogadnak el, ugyanebből az okból kifolyólag. Volt, hogy megmaradt egy fél üveg borunk haverokkal, pont ott járkált egy hajléktalan, neki akartuk adni, addig nem merte elfogadni, amíg nem ittunk bele a szeme láttára.

Én sem szeretek pénzt adni, és szinte soha nem is adok, ételt már szívesebben adnék nekik, de ugye elfogadni nem nagyon szokták. Volt már, hogy felajánlottam valakinek, hogy veszek neki lángos(mert uyge azzal a címszóval jött oda, hogy olyan éhes), ugyanúgy ment a felháborodás, szóval a mérgezéstől való félelem reális is lehetne, de nem hiszem, hogy a legtöbb esetben csak ez van a háttérben...

Lehet sokaknak mindegy mire adják a pénzt, nekem nem. Diák vagyok, nem vet fel a pénz, azért gürcölök a tanulás mellett, hogy tudjak venni bérletet, tankönyveket, szemüveget, stb. nem fogom mások lerészegedését vagy rosszabb esetben drogozását támogatni. Az meg néha kifejezetten dühít, hogy minden szabadidőm arra megy el, hogy 400-500Ftokért dolgozok, és sokszor látom, hogy rövidebb idő alatt is megkereshet pár hajléktalan ugyanennyi pénzt.

Nem szoktam pénzt adni.

Egyrészt a fejemben van a város összes hajléktalan-ellátó központjának a címe (utca, házszám), ha rám akaszkodnak, a legközelebbihez szoktam navigálni őket (étel, szállás, gyógyszer).

Illetve tervezek csatlakozni egy egyházi szervezésű hajléktalan-segítő csoportba (tea, szendvics és beszélgetés hetente).

Pénzt azonban továbbra is semmiképp.

4: "Ha piát vesz, hát piát vesz, nem az én dolgom megszabni, hogy mit vegyen."

Egyrészt abban igazad van, hogy ha ajándékot adok, akkor nem szabom meg, hogy mit csináljanak vele.

Másrészt viszont a legtöbb ember nem kevés munkával teremti elő a pénzt, és ezeregy helye van annak otthon is. Ha pedig van szabadon elkölthető pénzem, akkor inkább szeretném olyannak adni, aki tényleg rászoruló és jó helye lesz.

Pl. a gyerekeim kinőtt ruhái közül sokat odaajándékozok másnak. Nekem nem éri meg, hogy párszáz forintért rakosgassam fel és áruljam a neten. Viszont ha odaajándékozom másnak, akkor nekem jobb érzés az, ha örülnek neki, használják és tényleg segítség az általam adott ruha, mert pénzt spórolnak és abból tudnak venni mást a gyereknek.