Mit gondoltok erről a történetről? Szerintetek izgalmas?

jaj de aranyos vagy

te írtad?

nem bírom elolvasni ne haragudj kérek, kicsit uncsi

Meg vizsgáltam alaposan a blogodat minden szemszögből, mint pl. stílus, dekoráció, történet, helyesírás stb. Ahogy látom már nyár eleje óta működik a blog. A kinézetben két apró tanácsom lenne, az egyik az, hogy figyelj oda a szövegben alkalmazott színekre, mert az élénk vörös betű, amivel Noel nevét írtad az egy kicsit nehezen olvasható, a másik pedig az oldalt lévő szövegek betűméretére vonatkozik, azok szerintem még kisebb méretben is láthatóak, de úgy összességében szép az oldal.

Most áttérek a történetre és az írásra: Mint azt már említették a helyesírásra figyelj oda, mert igénylik az olvasók. Emellett a mondataid néha furák, olyanok amiket a hétköznapokban nem ilyen módon alkalmaznánk, ezt nem bántásból akarom mondani, mert eleinte én sem ismertem fel a saját írásomban ezeket a mondatokat, de szerencsére nálad ez kevés. A másik dolog, hogy az adott karakternek meglegyen a személyisége, mert pl.: a nagyival mikor átmegy a szomszédba miután megérkezik (ami egy kicsit életképtelen, hisz ilyenkor az ember előbb pihenni, enni és lecuccolni szokott, erre is oda kell figyelni) és ott arról beszélgetnek, hogy a csaj nem lépet-e le egy pasival és a nagyi is azt mondja, hogy pasi, pedig szerintem egy idős ember nem igazán használná ezt a szót, esetleg fiatalember, fiú. Tehát a karakterhez passzolnia kell az ahogyan beszél. A szóismétlésre is ügyelj nagyon, mert az zavaró tud lenni, próbáld növelni a szókincsedet és minél hosszabban megfogalmazni egy mondatot. A történet alapjában véve érdekes, bár ilyenfajta felépítéssel nem találkoztam még, hogy vannak a részek és több részből egy fejezet áll össze, érdekes. Viszont mégsem élvezhető, nem bírtam végig olvasni, mert a kép nem állt össze előttem. Kissé vázlat szerűen voltak a dolgok leírva: Ide mentem, ezzel meg ezzel (nincs olyan, hogy milyen idő volt, hogy nézett ki vagy növelni kéne ezt) akkor a párbeszédeknél nincsenek közbe iktatva, hogy ki mondat milyen arcot vágott hozzá, milyen hangleejtéssel válaszolt.

A legnagyobb tanácsom az egésszel kapcsolatban az, hogy ne hagyd abba az írást, mert van hozzá tehetséged! Írj sokat, gyakorolj! És mindig tartsd eszedben, hogy az olvasó olyan, mint egy kíváncsi kisgyerek, akinek mindent a szájába kell rágnod ahhoz, hogy maga előtt lásson mindent és felfogja a dolgokat.

Sok sikert a folytatáshoz!