Normális a főbérlőnk?

Amióta megtudta, hogy költözünk hamarjában, nagyon ellenszenves, bár előtte sem volt belőle hiány. Hetente jött, benézett a bútorok mögé is, és ha egy morzsát is talált a szőnyegen üvöltözött. Valamint nem bírja felfogni, hogy 2 kisgyerek, egy év alatti, nem lehet makulátlan tisztaság. Beleköt, ha a kisgyerek játékai a földön vannak, de minek tegyem el, ha úgy is fél órán belül megint játszani fog?! A konyhából kipakolt mindent 3 hónapja, és eldöntötte, hogy felújítja. Most ott tartunk, hogy van egy üres konyhánk, felvert járólappal és csak a piszok van széthordva. A nappalit is kipakolta, és szerzett bele egy bútort, ami még lapjaiban áll a nappaliba bebombázva. De nem csináltathatjuk meg, leszögezte, mert hogy az az övé, viszont neki nincs most rá pénze. Amióta megtudta, hogy a férjemnek két egészen jó munkahelye lett, azóta eszi a fene, hogy saját lakást tudunk venni, és bármit talál, ami neki em tetszik elkezd kiabálni, hogy majd ott is disznóólat nyittok, mi? Ilyen dolgok nem tetszenek neki pl: A kisgyerek tápszere a mosógépen van, mert a mosógép mellett van csak csap, ahol el lehet neki készíteni, napjában sokszor. Hogy a tápszer miért ottvan? Hozzáteszem, a bútort kipakolta, hogy majd ő vesz, és mi nem vehetünk. Legutóbb vettünk egy ülőgarnitúrát a nappaliba, ha majd költözünk visszük magunkkal és egy szekrénysort. Ki akarta velünk dobatni, mert ez túl modern, nem való nektek (23N és 25 F), de hogy mi már szülők vagyunk. Ez egy fekete műbőr garnitúra üveg asztallal. Ráadásul ránksózta a macskáját, pedig van két kisgyerekünk és azt is utálja, hogy nem engedem be a gyerekszobába se, meg a kanapéra sem. Meg lecseszett, hogy nem vettél neki semmit, amibe aludhat, még azt is nekem kell hoznom. Mert ugye én csak egy nagy párnát tettem le neki. De hát én a macskáját se kértem, mondtam is neki. Azt mondta, neki nem kell, mert a másik macskái nem bírják, elviszi, de akkor mehetünk mi is. Normális az ilyen?