Nektek is eltűntek a régi barátaitok felnőttkorotokra?

nekem csak 1 gyerekkori barátom van,akivel napi szinten tartjuk a kapcsolatot..de a többiek eltűntek

N27

Szintúgy. Sajna szétszóródtunk az ország minden részébe: Kecskemét, Miskolc, Debrecen, Bp., SZFehérvár, stb...

Pedig elképesztően jól éreztük magunkat, hatalmas bulikat csináltunk, és félrészegen mindig megfogadtuk, hogy majd tartjuk a kapcsolatot.

Nekem se gyerek, se kamaszkoromban nemigen voltak barátaim, 20 éves korom után lett jobb a helyzet.

2 csaj volt, akivel jóban voltam: az egyikkel középsuliban barátkoztam össze, de aztán eltávolodtunk egymástól. Én más irányba, újabb barátok felé sodródtam, hasonlóképp ő is, bár, ő még kereste az én barátságomat, amit én már nemigen akartam. A mai napig ír nekem üdvözlőlapot Karácsonyra, Húsvétra, annak ellenére, hogy szó szerint csak minden szökőévben egyszer találkozunk. Én finoman tudtára is adtam, hogy nincs ennek így sok értelme, kedvelem, meg aranyos, hogy gondol rám, de hát...

A másik havernőmet már jobban sajnáltam: szintén egy suliba jártunk, általánosban, sőt, szomszédok voltunk, sokáig tartottuk a kapcsolatot, együtt mentünk nyaralni, stb., csak aztán ő elköltözött, más baráti és érdeklődési köre lett, tavasszal beszéltünk egymással utoljára. Sajnos, eltűnt, mint szürke csacsi a ködben. Szerencsére, vannak még barátaim, akikkel rendszeresen találkozom, ide-oda megyek, beszélgetek.

Sok gyerek és kamaszkori barátság szűnik meg felnőttkorra, pláne, ha már családja is lesz az embernek, meg felnőtt fejjel már másképp zajlik az élet, sok problémával kell szembenéznünk, dolgozni kell, stb.

Azért valjuk be őszintén, kétoldalú a dolog.

Az oké, hogy felnőnek, szétszóródnak, családot alapítanak, munkahely...stb, de ha akarod és kezdeményezed, akkor kitartanak a barátságok. Persze ez nem úgy történik, hogy sültgalambot várod, hátha belibeg valaki és rádcsönget, hanem utána jársz, megszervezed a találkozókat..és fogod látni némelyek megmaradnak és kölcsönös lesz. Akkor van probléma, ha mindkét fél sültgalambot vár.

Ha csak az egyik fél akarja a barátságot, akkor tök felesleges teperni. Észre kell venni a jeleket, mert nem minden ember mondja meg őszintén, hogy "Bocs, de én már nem akarom veled a kapcsolatot, ég veled."

Én is próbálkoztam az egyik, fent említett volt iskolatársammal legalább egy találkozót összehozni, de mindig "majd valamikor" a válasz. Belátom, hogy ennyi volt, és kész.

A másikkal meg én közöltem, hogy úgymond "változtak az idők", de még mindig küldözget képeslapokat. ő pl. nem vette a lapot.

Nem egyformák az emberek.