Az észteknek, és Észtországnak mi a véleménye Magyarországról, és a magyarokról?

Én ismerek észteket.

Hasonlóak mint , a magyarok, mentalitásban is.

Ők is utálják az ilyen élősködőket , zsidókat meg hasonlókat.

Én is ismerek észteket, én nekik egyedüli magyar ismerősük vagyok. A kedves, de kevéssé érdeklődő hozzáállás jellemző rájuk, ugyanúgy, mint ahogy egy civilizált, nem összeesküvéselmélet-hívő magyarra is, ha őt kérdeznéd az észtekről alkotott véleményükről.

Történelmileg és kulturálisan ők a skandinávnak szeretnék hinni magukat, cserébe a skandinávok mind kinevetik őket ezért. Kb. mint azok a magyarok, akik foggal-körömmel ragaszkodnak ahhoz, hogy mi Nyugat-Európa vagyunk, mert ha az Urálig nézed a térképet, még épp a bal felébe esnénk...

A finnek meg mindenhova szeretnek utazni és teljesen bevett náluk az alsó-középosztálynál is egy-egy téli (egzotikus) és nyári nyaralás, nyilván hozzánk is eljutnak páran idővel. De nekem mindig csak említés szintjén mondták (vagy én nekik) a rokonságot, ők is tanulták iskolában még rég.

A legtöbb észt tud a rokonságról. Viszont nekik legközelebbi finnugor rokonaik az öböl túloldalán a gazdag finnek, akikre mindenben felnéznek. Ha távolabbiakat akarnak keresni, a környező tajgán élnek/éltek vótok, lívek, inkeriek, izsórok, stb... és őket tartják még finnugor rokonnak.

A magyarok a távoli, meleg éghajlaton élő jókedvű, tüzes másodunokatestvérek, akiknél megterem a szólő és olcsó Tokajit exportálnak hozzájuk a Selverbe és a Maksimarketbe :-) :-) Műveltebbek még kedvelik a magyar kulturát azért, mert volt saját magyar nyelvű nemességünk (ami a fenti népek egyikéről se volt elmondható), saját irodalmunk már a 19. század előtt is, váraink, nemesi kulturánk, stb. A meleg éghajlat és a közvetlenebb jellemünk pedig imponál nekik.

De találkoztam olyan észttel is, akinek fogalma sem volt a rokonságról és Ungari-t képtelen volt megjegyezni, Ukraina-nak hallotta minduntalan.