Milyen egy színházi rendező élete?

Eléggé kétesélyes hivatás. Kapcsolatokon múlik minden. Tavasszal kezdődnek a szerződtetési tárgyalások, ekkor dől el, lesz-e melód a következő évben. Mivel már nincs társulati rendszer, ezért a rendezők nagy része az ország különböző pontjain dolgozik. Ez azt jelenti, hogy másfél-két hónapra leköltözik oda, de az utolsó 3 hétre mindenképpen. Érdemes saját csapattal dolgozni (díszlet-jelmez-dramaturg), olyanokkal, akikkel félszavakból megértitek egymást. Elég stresszes az egész, ráadásul illik jónak lenni. A középszerűek eltűnnek gyorsan a süllyesztőben.

Remek szervezőkésség, kommunikációs képesség, magas műveltség és jó ízlés kell ehhez a hivatáshoz.

A próbák idején reggeltől -estig meló van, minden nap. Egy életpálya nagyjából 2-3 bukást visel el, utána kuka.

Ha már elkezdted a darabot, az első pár hétben viszonylag mákod lehet, mert addig alig derül ki bármi gikszer. Nagyon sok függ a stábtól, a műszaktól, színészektől, akiket kapsz/válogatsz. Ha szerencséd van, mindenki igyekszik a legjobbat nyújtani, de a problémák mindig egyszerre ütnek be. Nem működik egy díszletelem, lebetegszik egy főszereplő, bénák a statiszták, nem lehet elénekelni a dalokat, nincs kész a zene, videó, rondák a jelmezek... Ez mind az utolsó pár hétre derül ki, és akkor dömping van. Reggel kelsz (ha egyáltalán tudsz aludni), rohansz a színházba, igyekszel sikeresen túljutni a változáspróbákon, utána technikai próba a színészekkel, majd megtekinted a jelmezeket, aztán újra próba, újra kiderül, hogy valami nem működik, aztán miután a színészek már elmentek, még ottmaradsz világosítani, vagy vetítést-illeszteni, és akkor éjjel megiszol egy sört/fröccsöt, hazamész, és hajnalban kezded elölről.

Szörnyen stresszes meló, és nagyon kell tudni bánni az emberekkel, ugyanis minden stáb mást kíván. Valaki azt, hogy állandóan nógasd, valaki azt, hogy kedves légy, valaki azt, hogy ordíts vele. És erre (ha nincs saját társulatod, ami mostanában ritka, tehát max. egy-két olyan emberrel dolgozhatsz együtt, akit esetleg már ismersz) mondjuk van szűk két heted (a 6 hetes próbaidőszakból). Minden szereplődnek meg kell találnod az erős és a gyenge pontját, és látnod kell benne a fejlődési lehetőséget, és meg is kell adnod neki, úgy, hogy rendezed, tehát az ő akarata és a tied is érvényesüljön.

Kezdésnek érdemes sok drámát, szövegkönyvet olvasni, előadást nézni, és persze jelentkezni rendezőszakra. De ha szerencséje van az embernek, akkor rendezhet színjátszókörben, egyetemi színpadon, és ha jó, akkor juthat feljebb is, de ez ritka.