Mi legyek, ha nagy leszek?

Rászorulnak itthon is, de sokan maguknak csinálják a bajt és sokan a romák közé is tartoznak. Na én rajtuk nem vagyok hajlandó segíteni, mert egy hálátlanok és mocskosak, tapasztalom napról-napra.

Másrészről szeretnék segíteni itthon is, akik nem maguknak csinálják a bajt, hanem tisztességes emberek, csak egy sajnálatos haláleset vagy beteg gyermek születése felborítja az életüket.

Engem valamiért mindig is vonzott Afrika és annyi árva gyerek mint ott, nincs máshol. Sokaknak meghalnak a szülei, mert nem jutnak megfelelő gyógyszerekhez, több millió gyerek árva, félárva, alig eszik egész nap, nem iskolázottak. Nekem ne mondja senki, hogy itthon is éheznek annyian, mert kapnak lehetőségeket, ott nem jár nekik mindenféle segély, hogy tartsák fent a családjukat, pedig vannak akiknek csak 1-2 gyerekük van és nem kólára meg chipsre megy el a pénzük, amit nagy nehezen megszereznek. Itt az árva gyerekeknek is van segítségük, akik nevelőotthonba kerülnek, mert rengetegen abból élnek meg, hogy befogadnak 3-4-5 ilyen gyereket és nevelik őket, nem kis pénzt kapva utánuk. Kapásból vagy 10 ilyen család van, ebben és a szomszédos faluban, akiknél vannak kint gyerekek. Arról ne is beszélve, hogy egész nyáron ingyen ehetnek, ha elviszik oviba, kapnak ott enni, illetve van nyári étkeztetés, minden gyerek kap meleg ebédet, aki rászorul. Itt nem fekszenek az útszélén, félholt emberek, akiket a betegség és az éhség leküzdött.

Szóval nem tervezem támogatni a 7-8 gyereket a semmire szülő embereket, mert egyszerűen kiver a víz tőlük.

Azzal pedig tisztában vagyok, hogy ebből nem lehet megélni, nem vágyok nagy életre, nem vágyok még csak gyerekre sem. Egy pici házra, nagy kerttel és szerető férjjel, ha nem adatik meg aki támogat, akkor majd egyedül. Egyébként nem gondolom hogy ne lennék talpraesett és ne tudnám megállni a helyem a világban. :)