Hogy lehet azt elérni, hogy egy társaságban törődjenek velem az emberek, érdekelje őket az életem?

Vegyünk egy pár fős baráti társaságot, ami egyetemistákból áll. Van benne egy lány. Egy elég hetyke, kicsit mindenkit kiosztó, mindenről határozott véleménnyel rendelkező csajról van szó, aki rendszeresen beavatja az embereket a szerelmi életébe. Azt veszem észre, hogy miután szakít, mindenki rohan hozzá, hogy vigasztalja, adja neki a tippeket a túllépésre, beszélni akarnak vele, stb. Ezzel szemben itt vagyok én. Évek óta közepes depresszióval küzdök, gyógyszereket szedtem, pszichoterápiára jártam. Igyekszem mindenkit meghallgatni, de nem beszélem ki a szerelmi életemet, mert nincs. Nem sok lánynak kellettem életemben, és soha nem tudtam valóra váltani a vágyaimat. Ez mostanra már olyan csüggedést eredményezett, hogy igazából sokszor már meg se próbálom. Nem hiszek benne, hogy sikerül. Van az a freudi elmélet, miszerint mindenkinek van egy bizonyos mennyiségű libidója, itt nem a szexuális értelemben, hanem olyan értelemben, mint "életkedv". Na, én úgy érzem, hogy nálam ez a libidó már most elfogyott. Felkelni sincs nagyon kedvem az ágyból.

Mégis mindenki lesz**ja a problémáimat. Ha ma eldönteném, hogy elmegyek és fejbelövöm magam egy pisztollyal, senki se állítana meg. Miért van az, hogy annak a csajnak a problémái annyira fontosak mindenki számára, engem meg mindenki leszar és állandóan egyedül vagyok?