Ez az idézet nem cinikus egy kicsit: "napról, világokról hát nem beszélek, csak nézem a gyötrődő földi népet"?

"Tudom, hogy mit jelent a cinikus. Akkor úgy kérdem, hogy nem érezhető benne egyfajta lenézés, gúnyolva lesajnálás, olyan alacsonyabb rendűnek való tekintés?"

De igen, de érdemesebb nagyobb idézetet venni:

MEFISZTÓ

Most, hogy ismét közelgesz, ó, Uram,

megkérdezendő, kettőnk dolga mint van,

mert hajdanán szerettél, úgy tudom,

itt láthatsz engem is csapatjaidban.

Bocsáss meg, én nem értek nagy szavakhoz,

ha mégúgy csúfol is az égi nép;

s pátoszomon lehetne jót kacagnod,

ha ettől el nem szoktál volna rég.

Napról, világokról hát nem beszélek,

csak nézem a gyötrődő földi népet.

A föld kisistene nem változik nagyon

és épp olyan fura, mint az első napon.

Szegény egy kissé jobban élne,

ha el nem ámítottad volna égi fénnyel.

Ezt hívja észnek, csak hogy általa

még állatibb legyen, mint állata.

Engedj meg, ez a földi istenecske

olyan, mint ama hosszúlábú szöcske

mely szállva szökdös s szökve száll,

s a fűben örökegy dalt hangicsál.

S ha még csupán a fű közt kuporogna!

Ám orrát beüti minden mocsokba.

AZ ÚR

Egyébről nem tudsz most se szólni?

Vádolni jársz és panaszolni?

A Földön jó neked nem is terem?

MEFISZTÓ

Nem! Ott, Uram, bizony minden csak gyötrelem.

Az emberek jaja sziven üt néha szörnyen,

szegényeket még én is mért gyötörjem?

A kérdés kiváló példa arra, kiragadott idézetekről miként lehet mondani bármit és annak ellenkezőjét igazként.

És bizonyíték arra, mennyire fontos egy szöveg megítélésnél a környezete.