Ti is úgy gondoljátok, hogy nincs más választás csak külföld?

Külföldön szakmailag és anyagilag jobban járhatsz, illetve egy másik kultúra megismerése is sokat tágít az ember tudatán. Ha ideiglenesen is, de mindenképpen támogatom.

Viszont sok más szempontból sokkal nehezebb lesz az életed (kapcsolatok, idegen környezet... stb.) Ha nincsenek túl nagy igényeid, itthon is lehet magad jól érezni.

Nem; a szó -a külföld- önmagában is logikailag utal arra, hogy létezik nem külföld is, vagyis belföld. Tehát van más választás.

Nem ismerek olyan embert, akinek pusztán önmagában attól, hogy külföldre távozott volna, és jobban keresett, egy csapásra megoldódtak volna a gondjai, problémái.

Ha az élet értelme és értelmessége egy ember számára pusztán abban áll, hogy kaviárt eszik-e, vagy párizsit, illetve hogy BMW-vel jár-e, vagy busszal, akkor elképzelhető, bizonyos körülmények között, hogy "nincs más választás"; de véleményem szerint ez a mentalitás (és járulékai) eleve már egy olyan probléma, ami nem fog a külföldre költözés kapcsán megoldódni, hacsak pont ezen összefüggés (hiányának) élményszerű megtapasztalása hozzá nem segíti ehhez az illetőt.

Szerintem általánosan elmondható az, hogy a boldogság kulcsa nem abban áll, hogy milyen gps koordináták mentén, milyen földrajzi elhelyezkedéssel tengeted az életed, hacsak bombák nem hullanak a fejed fölött éppen, vagy melletted nem robbannak ilyenek (de ez momentán világviszonylatban Magyarországon a kevésbé jellemző kategória).

Szerintem az a változás, amit áhítva a legtöbb ember emigrál, az nem a repülőtéren indulhat el, amikor a gép felemelkedik, hanem belső, szemléletbeli változás szükségeltetik hozzá és fejben dől el.

Utolsó: Egyetértek,a puszta anyagi jólét csak a birtoklási kényszerben szenvedőket elégíti ki ideig óráig.Alapvetően egy jellemtorzulás,ami az illető életét idővel minden területen elégedetlenséggel fogja mérgezni.

De nem hinném hogy egy alacsony elvárásokkal rendelkező ember jól érezné magát a következő 30.40.50 év Magyarországán.

Az emberi kapcsolatok gyakorlatilag halvány árnyai a múltnak.

A gyerekek kényszerűségből laknak otthon a szüleiknek nevezett eltartó brigáddal,akikkel nincsen szociális kötelékük.

Ez nem újkeletű,nézd csak meg hogy az utóbbi kb 30 évben felnőtt generációk szülei,azaz a mai nyugdíjasok közt mennyi az egyedül élő,elhagyott ember.A gyerekek miután tudnak maguknak akkora hátteret biztosítani hogy lelépjenek,vissza se néznek.Mert nincs miért.

Egy minden téren széthullott társadalomban élünk,amit csak a földrajzi közelség,és a nyelv tart egy nemzetben.

Nincsen közös nemzeti öntudat,vagy mert az erre irányuló törekvéseket a múltban és ma is ellenzik akár bizonyos érdekcsoportok,akár civil tömegek.Nincsen a generációk közt megértés,teljes az elszigetelődés.

A média és tömmegkommunikációs technológia paradox módon csak egyre jobban megosztja az embereket,és arra ösztönzi a társadalom minden egyénét hogy egy magára szabott burokban légmentesen szigetelje el magát a világtól,és csak a támogatói hangokat hallja meg.

A közösségépítés pusztán fizikai okok miatt nem képes nagyobb méreteket ölteni.

Az embereknek nincs pénze,nincs ideje,a maradékban meg kénytelen pihenni,mert különben romlik a teljesítménye.

Az életet a fiataloktól kezdve a dolgozókon át az idősekig bezárólag csak egy taposómalomként értékeli.

Valóban hihetetlenül elterjedt az a mentalitás hogy "csak éljük túl ezt az életet"

A mai magyar már jobban fél az élettőél mint a haláltól.

Apátia,szürkeség,és egyedüllét hálózza át a társadalmat,amit már nem tud máshogy kezelni mint függőségekkel. Vásárlási,videójáték,birtoklási,szerfüggőség vagy kapcsolatfüggőség,ami csak válásokat,és lelki sérült következő generációkat fog eredményezni.

És a kör bezárult.