Tulajdonképpen a nagyfilmzenék elektronikus komolyzenék?

A válasz az eredeti (konkrét formában feltett) kérdésre az, hogy NEM.

Az én nézetem szerint: sajnos a szálak minél precízebb szétbogozásához rengeteget kell tenni.

A 'komolyzene' nem feltétlen komoly, hiszen barokktól kezdve rengeteg zenei tréfa van

A párjának állított 'könnyűzene' sem feltétlen könnyű, pl.: Mike Oldfieldnek kvázi utánozhatatlanul elképesztő hangszeres tudása van

A 'komoly'<>'könnyű' szembenállással a legnagyobb probléma (összemoshatóságon felül) szerzői jogi.

Merthogy a 'könnyű'-nek piacról kell élnie, a 'komoly' meg úgymond támogatandó, kultúra motivációval ('könnyű' által termelt pénzből is).

Az angol terminológia 'classical music'-ot mond a hagyományos 'klasszikus zenére'

'Klasszikus zene' így tehát jóval tágabb mint a bécsi klasszika (Haydn+Mozart+Beethoven).

De mindenképpen van (1) részint archaizáló varázsa (ezért van a XX.század mint korlát), (2) részint bizonyítottsága (hiszen ma is játsszák az értékeket belőle).

Az angol terminológia (helyesen) megkülönbözteti a 'klasszikus zene' utáni zenéket (1) contemporary/"kortárs" (2) avantgarde/"avántgárd"

Egy megkülönböztetés lehet, hogy az (1) listenable/"hallgatható" (2) meg nem.

Egy másik megkülönböztetés meg, hogy az avantgarde-nak erős szeparációs stílusjegyei vannak, azaz, ami oda nem fér be, az lehet szimplán 'kortárs zene'.

Ezen túlmenően van a hangszerelés témája, ami a legfontosabb másik aspektus, a kérdésbe foglalt filmzenék témában.

Létezik szimfonikus hangszerelés, de az lehet könnyűzene is (lásd esztrád, operett, Rondo Veneziano, André Rieu etc.)

Nyilván létezhet elektronikus hangszerelés is ami szintén, egyaránt lehet 'klasszikus/komoly' és 'könnyű' motivációjú.

Filmzenék is rengetegféle csoportba csoportosíthatók a zörejektől kezdve, a valóban nagyformátumú, igényes, költséges zenékig.

Az én megítélésem szerint egyébként

- egyrészt nagyon sok nagyon jó zeneszerző van (aki még nem bizonyíthatott, mert relatíve kicsi a piac)

- másrészt felkapott szerzők (Ennio Morricone, Hans Zimmer) a nagy tömegtermelésben el tudnak fáradni.

Hátravan a legnehezebb, legnehezebb osztályozási kérdés: hogyan bomlik fel a klasszikus zene, hiszen komoly gregorián énekektől, a szórakoztató Strauss-keringőkig terjed a paletta.

Vedres Csaba zongorista és zeneszerző csoportosítási megközelítéseit tartom jónak, a magam részéről:

- "bekapcsoló/[egyént]felemelő/magas kontra kikapcsoló/tömeges/szórakoztató zenék"

- "függőleges/vízszintes irányú zenék"

- "értékes kontra értéktelen zenék"

- "egyedi művészi alkotás kontra ipari tucattermék zenék".

A klasszikus zenében az én fogalmaim szerint:

- benne van (ma már) Bachtól Bartókig sok-sok zeneszerző zenéje,

- inkább igen, mint nem: pl.: Beethoven korabeli másod-/harmadvonalbeli kismesterek (sokszor anyagi céllal írt oktató+szórakoztató zenékkel, mégsem tömegtermeléssel,pl.: Diabelli).

- nincs benne "ifj.Johann Strauss" (mert kikapcsoló, szórakoztató tánczenéket írt),

- nincs benne "Arnold Schönberg" (mert avantgarde),

- nincs benne "Mike Oldfield", "After Crying", "Vedres Csaba" mert "kortárs zenék" a műveik.

- nincs benne "André Rieu" újabb keletű szimfonikusra hangszerelt műfjilag egyébként stimmelő dolgai (mert nem értékes és/vagy tucattermék és/vagy nem felemelő/magas zene)

- nincs benne a "Rondo Veneziano", mert nem egyedi művészi alkotások a műveik, hanem pusztán csak piaci rés betömése zenei termékek/outputok ipari léptékű terítésével.

- "George Gershwin" szerintem benne van

- "Oscar Peterson" már nincs (műfaji okok miatt).

etc.

@timortin:

Érdekes, amit írtál... de mintha kissé szubjektívnek tűnne.

Azért megkérdezem, hogy mi alapján került a klasszikusok közé Bartók, Gerschwin -a definíció szerint ők ugye kortársak lennének. És mi a helyzet Kodállyal, Rahmanyinovval? És a jazz/blues klasszikusaival? Vagy a maiakkal: az említett Oldfield, Vangelis, Kitaro, Williams, Morricone esetleg Jarre?

A másik oldalról viszont pl. Verdi -az akkori idók slágerszerzője- komolyzene vagy nem?

#4

Jó meglátás/kiegészítés az első pont (a dolog vonzataival együtt).

* Régen Beethovenék fejben alkottak, kottába öntötték műveiket, majd élesben előadták. A filmzenéknél ez nyilván nem müxik, hiszen a megrendelő nem fog (tudni) kottát olvasni, annak alapján ítélni/válogatni (tengernyi) szerzők között, hanem hallani akarja mi (milyen tehetséges) lesz m-a-j-d a filmzene. Viszont az élő stúdióóra brutálisan drága (pláne szimfónikus zenekarnál).

* E probléma megoldásának egyik útja-módja lehet pc-n (ma már nagyon kiváló minőségben) a legkomolyabb szimfonikus anyagokat előállítani. Amivel adott esetben már nagyon könnyű stúdióba menni (kotta is azonnal nyomtatható megfelelő számban/minőségben). Egyébként a stúdióba menés már óriási vízválasztó (filmzenés szerzők között), mert szimfonikus anyagnál már kiváló - hogy ne mondjam tanult -zenésznek is kell lenni (más világ mint PC-n producálni). Kicsiben a Dalfutárban is érdekes probléma az egyszemélyes vs. zenekaros producálás.

* Személyes adalék: Pejtsik Péter (After Crying bőgőse és basszgitárosa) úgy a barátom, hogy volt szerencsém látni, hogy tör be bizniszbe (Ákos-Peter Gabriel-Havasi Balázs-NatGeo vonalon). Ő például tud indiai "zeneszerző" kritikán aluli füttyögése és verbális (angol) leírása alapján szimfónikus zenekarra hangszerelni (Bollywood-filmhez) és ez nem vicc, hanem effektív konkrét élményem.

* Szóval a kor kitermelte az elektronikus zene térhódítását (elég korrekt módon), amiből aztán símán vezethet út a minőségi zenekaros megszólalásig (miközben egy CGI biztosan sokkal drágább, mint egy OST-s projekt).

* Van még egy nagyon érdekes aspektus a filmzenéknél: algoritmikus zeneszerzés (mesterséges intelligenciával). Ez már nagyon érdekes dolgokat tud produkálni, ember által nehezen dekódolhatóan (hogy nem emberi, hanem gépi a zeneszerzés).

[link]

* A második felvetésbe én mennék bele (mérete miatt), mert a könnyűzenébe beletartozik nagyvárosi folklórként a beat (pláne, ha 1950-től nézzük a témát), vagy benne van az art rock műfaja is, rengeteg kiváló hazai és külföldi képviselőjével. Ami úgy lehet igényes minőségi zene, hogy a kortársakat könnyebben szólítja meg.

#5

Az még csak hagyján, hogy szubjektív a klasszikus zenei osztályozásom, de egészen biztosan tökéletlen is :)

Az volt a szempontom, hogy valamiféleképpen (jól-rosszul) eldöntsem "széna vagy szalma".

- Bartók és Gershwin a zenei kánon része, meg időben egyre távolabbiak (archaizálódás). Én tehát klasszikusnak tekintem őket.

- Kodály nehezebb ügy, mert szerintem a világ kevéssé ismeri, így kanonizálásról jóval keservesebb ügy beszélni. Miközben Bartók születésétől 1 év választja csak el. Hajlok afelé, hogy kortárs zeneszerző "csak". Persze felmerül akkor Erkel Ferenc kérdése, aki még kevésbé ismert a világban, pedig időrendben klasszikusnak számít.

- Rachmaninovval az a "baj", hogy posztromantikus. Visszatért a "fejlődő" zenetörténet egy korábbi szakaszára. Mivel annyira kiemelt szerepe van (népszerűsége okán is) a zenei kánonban, én már klasszikusnak tekintem mindenképpen.

- Prokofjev még nehezebb ügy, de nálam ő is klasszikus ma már (noha lehetne kortárs is, klasszikus érából kikacsintó egyébként kiváló dolgai révén).

- Bues és Jazz nálam folklór-gyökerű. Műfaji okból nem tekintem klasszikusnak, ahogy a jazzt sem. Más.

- Verdi is fogós kérdés. Az opera klasszikus zenei műfaj, Verdi maga része a zenei kánonnak, azaz klasszikusnak tekinthető. De lelkes én sem vagyok emiatt (nem hallgatok Verdit). Slágerei már túljátszottak az agyamnak, egyéb zenéi meg messzire esnek az én világomtól.

#9

- Zenéhez laikusként nem értek egyet veled, és nem azért, mert nem lehet ennyire egyszerűsíteni/projektálni(extrapolálni).

- Az avantgarde (számomra) kis túlzással arról szól, hogy hogyan tud legkevesebb szabályszerűséget felmutatni, hogyan tudja a káoszt zenébe leképezni. Nekem egy intellektuális maszturbáció, amihez van egy szűk leginkább sznob réteg ami tapsol hozzá. (Csak ezért az 1 mondatomért annyi negatív kommentet és dislike-ot kapok majd, hogy holnapra már 50%-ban leszek csak hasznos :DDDDD) Félreértés ne essék az avantgarde szerzők nagyon tudnak komponálni, mestereik a szakmának (csak célt tévesztettek értelmezésemben)

- Kedvenc demó-példám Lutoslawski: Itt egy avantgarde darabja kottásan, érdemes mindhárom tételt meghallgatni.

- Witold Lutosławski-Trois poèmes d'Henri Michaux

https://www.youtube.com/watch?v=oGAd4t94IrY&t=3s

- Ugyanennek a Lutoslawski-nak az alábbi egy szerethető zseniális darabja (ez az én kottás videóm, egyébként több verzióban is felraktam a Youtube-ra):

[Matsuev+Sladkovsky, 2x{SCORE+LIVE}] Lutosławski: Paganini Variations for Piano & Orchestra

https://www.youtube.com/watch?v=kJrcObgcl_Y