Írtam egy verset a koronavírusról. Milyen lett?

Veszélytelen Veszélyben

Egy világ szemlélheti a pusztulást

A mohóságot és az elbutulást,

Hiszen oly kapzsi az emberiség

Oroszlánként felfal, darabokra tép,

Eljön a tavasz hozzánk is,

És ablakunkból nézhetjük majd

A májusi zivatart,

Amikor úgy háborog az ég

Mintha tudná;

Katlanban az emberiség.

A nyár itt fog hagyni minket,

A tavasz is csak távolról integet

Mégsem búsulunk, csak túlélünk

De vajon melyik fontosabb;

A szabadság, vagy hogy éljünk?

Eljön a nap, mikor senki sem retteg

Talán ma, vagy talán majd holnap

Nem lesz e világon több beteg,

S nem lesz áldozata a halálcsóknak.

Háborog az ország - e katlanban,

És majd kínhalált hal,

Ki azt hiszi halhatatlan.

Félelem és pánik lesz az úr

Fegyvertelen háború dúl,

S kiderül, hogy mily önző az ember

A világ, akár egy háborgó tenger.

Otthonunk a börtönünk,

Maradunk-e vagy inkább ölünk?

Van, ki átrágná magát

E láthatatlan rácson,

Vajon túljutunk-e a zsarnokságon?