Legszebb magyar hosszú (szomorú) versek?

Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról

[link]

Bede Anna: Óda a mosogatóvízhez

Már elmentek a vendégek már alszik a gyermek

ezek az esti sóhajtások percei

zuhog a forróvíz a tálba

álmos edények sorakoznak

szájuk szélén még a vacsora gonddal-adott ízeivel

mártások gyöngycseppjeivel gyümölcsnedvekkel

buzgó asszonyt lelemény-keverte fűszerek összhangjaival

tészták tréfás díszfoszlányaival

csörömpölve merülnek a közös fürdőbe

egyik a másik után

Mosogatóvíz

te csillogó tálnyi Léthe

mennyi törekvésnek lettél feledtetője

konyhaiaknak és égbelieknek

hány vágyat mostál el már

csillogóbbat mint a te zsíros csillagaid

hány gyönyörű utat vágtál el szelíd hullámaiddal

Nem tudom fiam kérdezd apádtól

Ó e kérdések

részletek részleteit ostromlók

Mit is tudok én fiam

talán csak a születés titkát és a halálét

talán csak az Egészet

Mosogatóvíz

te mindennapos összesítő

mivé mosod a saláták zöldjét

húsok aranyát gyümölcsök könnyű hamvát

Mivé mosod a gyöngéd ujjak-markolta szerszámok sikolyát

gépdohogást ecsettáncot szavak dallamos harcát

Mivé oldod fel az emberréválást

ünnepek lassú méltóságát

munkanapok derűs hitét

Hasonlatos vagy te az irigy földhöz

mely úgy old és tisztít hogy megöl

s vermébe hullva emberek falevelek gyümölcsök és rovarok

egyek leszünk mind s fölismerhetetlenek

(Jelenkor, 1962. december, 730. oldal)