Az Elveszett jelentés c. filmnek mi az értelme? Miről szól? Ki élvezi ezt? És miért az a címe egyáltalán?

Én élveztem :) A cím önmagáért beszél, azaz "elveszett valaminek a jelentése". Hogy minek, az a filmből derül ki... vagy nem :)

Azért okoz gondot sokaknak az ilyen film, mert nem azt a hollywoodi stílusú narratívát követi, mint amit megszokik az ember, mással pedig nem is találkozik. Olyan ez, mint amikor nem érted a japán beszédet, holott az is beszéd, mint a magyar.

Hogy miről szól? A történet inkább hangulati, ezért több értelmezésre is lehetőség nyílik. Alapvetően két életválsággal küzdő ember egymásra találását jeleníti meg, azt, ahogy kiszabadulnak saját érzelmeik fogságából. Nem véletlenül hozza fel több kritika is Antonioni életuntságát, ami itt fogyaszthatóbb formában jelenik meg.

A híres amerikai színész Bob Harris Japánba utazik egy whiskey reklámfilm felvételére. Nehezen birkózik meg az időeltolódással és a nyelvi nehézségekkel egyaránt. Ugyanabban a szállodában száll meg, ahol egy fiatal amerikai nő, Charlotte, akinek férje reklámfotósként kapott kicsit hosszabb, két hetes munkát Japánban.

Bob mulatságosnak, néha egyenesen groteszknek látja az amerikai gyökerű kereskedelem központú kultúra Japánra adoptált változatát. Mintha a prototípus másolása közben ugyanaz a nyelvi nehézség okozott volna zavart néha, mint amit Bob állandóan tapasztal megérkezése óta. De lassan rá kell jönnie, az exportált globalizált portéka amerikai eredetijével lehet valójában a legfőbb probléma, nem a japán változatával. Az csak annyiban furcsa, hogy olyasvalami karikatúrájának látszik, ami önmagában is groteszk. Csak azt mindeddig ugyanúgy megszokta, hisz beleszületett, mint a japánok a japán változat furcsaságait, ami csak a külföldieknek szembetűnő és mulatságos.

Kevésbé elszigetelt környezetben minden hasonlóságuk ellenére az életkori különbségek miatt talán sosem kerültek volna közel egymáshoz. De egyik éjjel az alig enyhülő, időeltolódás okozta álmatlanságuk összehozza őket a szálloda bárjában. Mivel a férjnek vidékre kellett utaznia, együtt járják be a várost. Egyik este pedig Charlotte elhívja a férfit régi japán barátai bulijába.

Közben akaratlanul is egyre inkább belelátnak egymás életébe, elégedetlenségébe, magányába, titkolt elszigetelődésébe.

A nő megpróbál valami útmutatást, vagy legalább vigaszfélét kiszedni az idősebb, tapasztaltabbnak látszó férfiből, de annak egyetlen biztatása csupán annyiból áll, hogy ne aggódjon, előbb-utóbb úgyis beleszokik az életbe. De közben észre sem veszik, mennyire közel kerültek egymáshoz. A férfi még egy ostobácska, fiataloknak szánt show-műsorban is vállal egy fellépést csakhogy oka legyen még pár nap maradásra. De a búcsúzásnál már óhatatlanul visszazökkennek saját kultúrájukban szokásos, beléjük nevelt, távolságtartó modorosságaikba. A reptérre indulva a férfiben hirtelen tudatosodik ennek fonáksága is. Épp amikor véletlenül és váratlanul megpillantja a nőt a tömegben. Megállíttatja a szálloda autóját, és utána ered, hogy a köztük kialakult kapcsolatnak megfelelően, a konvenciókat felrúgva a valódi érzelmeiknek megfelelően vegyen búcsút tőle.

A forgatókönyvet Sofia Coppola önéletrajzi elemek felhasználásával készítette el. Huszas éveiben egy ideig Japánban élt.

A film főszereplője is hasonló korú a forgatókönyv szerint, bár Scarlett Johansson a forgatáskor valójában jóval fiatalabb, még csak 17 éves volt.