Vlaki ajánlana jó kortárs verseket?

Kárpáti Tibor

Gyöngyöt az Embernek

valami érzést

gyönyörűt, szépet

valami hangot

valami képet

napfény ecsetje

napsugár húrja

valami újat

valamit újra

valami ősit

valami égit

valami hősit

valami régit

valami földit

valami gyarlót

fagyöngyöt vágó

holdsugár-sarlót

szent dal csengését

majd a szent csendet

káoszban fogant

újjászült rendet

játékot, harcot

s a végén békét

tó mélyén alvó

tündérek képét

lelkek sebére

hófehér tépést

tenni az Isten

felé pár lépést

átlépni közben

árkot, göröngyöt

és az Embernek

szórni a gyöngyöt

Én szeretem Lackfi János verseit. Legutóbb ezt olvastam tőle:

Te, én olyan csudaembereket ismerek,

el se hiszed! A szeretet vallását simán

megcsinálják szeretet nélkül! Szerinted

ez lehetetlen, de ők pikk-pakk, összedobják.

Kettőperc kivonják Jézusból a szeretetet,

mely csordultig eltölti, pótolják valami

szintetikus cuccal, mondjuk gőggel

vagy kiválasztottságtudattal,

önérzettel vagy erkölcsi fölénnyel,

esetleg ezek tetszés szerinti keverékével,

és kész. Olyan ez, mint egy botox-szal

feltöltött nő, nem annyira nőre hasonlít,

mint inkább nőstényre, de kétségkívül

eredmény ez is. Vagy olyan, mint mikor

a mélyből kiemelik egy réges-rég elsüllyedt

sokárbocos szétázott hajótestét, kiszárítják,

és az elpárolgó tengervíz helyett átitatják

vegyszerekkel, szét ne pattogjon a fa,

mikor elveszíti nedvességtartalmát.

Ne mondd már, hogy nem impozáns

egy ilyen tökéletes preparátum!

Látnád, hogy vonulnak, énekelnek

ezek, milyen komoly arccal elhisznek

mindent, amit a vezetőjük mond,

hogy kiolvassák az Írásból pontosan azt,

amit vallanak, és cseppet sem jönnek zavarba

a nem őket igazoló passzusoktól.

Látnád, hogy átkozzák gúnyolódva az összes

többi gyülekezet és templom kárhozatra méltó

papjait, lelkészeit! Olyan szépen csengnek,

mint a zengő érc, a pengő cimbalom.

Egymással kivételt tesznek, egymást szeretik,

mert tudják, hogy a másiknak is pontosan

ugyanaz az igaza van, mint nekik. Ezt szeretik

benne, mindaddig, amíg megvan ez az igaza,

ez a közös igazuk, egy perccel sem tovább.

Akkor aztán gyorsan kiszeretnek belőle.

A többieket, a kívülállókat szerencsére

lehet leplezetlenül utálni, pfujj.

Még hogy értük halt meg Jézus! Haha!

Jézus csak és kizárólag a csapattagokért

halt meg, a jókért, a különlegesekért.

A többi mind pokolra való. Sajni. Bocsi.

Szerencsére azért egymást sem kell

annyira szeretniük, mert ha a másiknak

kötelessége van, és az egyik tud erről,

akkor szépen leüvöltheti a fejét. Férj a

feleségét, szülő a gyerekekét, vezető a hívekét.

Jól is jön ez a kis praktikus könnyítés,

mert mindig szeretni piszkosul fárasztó.

Beszélni róla sokkal könnyebb.

Abból még senkinek semmi baja nem lett.

[link]

Én őt olvasgatom mostanában. (Nem önreklám, gőzöm sincs, hogy ki a szerző), egyik-másik verse kifejezetten tetszik.

Facebook dobta fel.