Mi a véleményetek a saját versemről?
Emléked lángja
Az emlékek soha el nem fogynak
sokunknak csak ennyi marad,
melyek lelkünkben szétfolynak
és végtelen óceánná dagad.
Nincs olyan nap, hogy ne fájna
vagy, hogy ne jutna eszembe,
szívem mélyén egy égő máglya
mit ki nem olthat az élet szele.
Én hiszek abban hogy létezik,
egy hely ahol majd újra látlak
és amikor tőlem kérdezik
elmondom az egész világnak.
Elmondom, hogy van remény
csak szìvből hinni kell benne,
és az élet akármilyen kemény
egyszer eljön mindenki perce.
De addig leteszek egy gyertyát
és megállok sírod mellett,
tudom te is meglátod a lángját
ott, magasban a felhők felett.
Amúgy nekem tetszik. :3
Szerintem szép, az utolsó előtti sor, nekem kicsit közhelyes, hogy van remény, csak szívből kell hinni benne, de ez csak stílus-kérdés. A többi nagyon szép. Egyszerű, de jó a ritmusa, olyan gyorsan és érthetően lepörög az emberben. Az elején azt hittem, hogy szakításról van szó, de a vége összállította nekem egy nagy egésszé. Köszönöm, hogy elolvashattam. Úgy érzem még van miben fejlődnöd, de lehet benned potenciál. A legnehezebb része az írásnak, hogy kikerüld a közhelyeket, de hajrá. Így tovább :3





Kicsit dagályos, de egyébként vannak mélyebb, kifejező képek.
A legnagyobb problémám az első sor, mert igazából így nincs értelme: azt akarod monddani, hogy soha nem tűnnek el, mindig egyre több van, de az, hogy az "emlékek soha el nem fogynak" zavaros, nem ezt fejezi ki. Ezért nekem elsőre rossz volt a benyomásom.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!