Írnátok kritikát ezekről? Az egyik egy dalszöveg, a másik egy vers.

Itt van a dalszöveg. Nem tudom, így olvasva milyen, mert én hozzáképzelem a dallamot is :)

Az első versszak próza.

Elvész minden boldogság

Amint egy nap észreveszed

Puszta sírhely a valóság

S menekülni már nem lehet.

Itt, a két kezemben

Hajtja álomra fejét

Hogy ne keljen fel mindaddig

Míg az ember bűnben él.

És látom, mint már oly sokan mások,

Hogy az élet mily kemény

És érzem, ahogy te is érzed

A szíved legmélyén…

Érzem, valami már nincs rendjén…

A dolgok, csak mennek sorra

És hiába úszunk árral szemben

A sors mindig utolér

Mert bárhogy fáj

Ha az élet mindent elvesz

Ha az út is véget ér

Egy szakadék szélén…

S mit ér az ész

Ha bármerre mész/lépsz

Az út egy szakadék

Szélén véget ér

Vedd észre a kék eget

Érezd a szeretet

És remélj!

Hogy új nap kél!

Ússzunk tovább az árral szemben

Éljük úgy ahogy nem lehet

Szeressük egymást bármi áron

Követve a végtelent.

Oly boldog lennél, de nem lehet

Mert itt fekszik körülötted

Vérben úszva mind leszúrva

A halál torkában dobogva

Mind, kit szerettél

S köztük én…

Te felnézel, hogy kin segíts

De a kín iszonyú

És rádöbbensz, hogy nincs visszaút

Most meghalunk,

De szerelmünk tovább él

És itt leszünk, ha új nap kél

_______________

És itt lenne a vers:

Keskeny út kanyargott

A fák között

Az ég kapujában Szent Péter

Őrködött.

Hosszú volt az út, fáradt,

Döcögős

Túlélni nem tudta

Semmiféle hős.

Megtettek mindent

De tudatlanul

Bolyongtak ismert fák között

Céltalanul.

Mert hiába minden,

Bármerre mész

A végén már sohasem

Számít az ész.

Mert nem tudod előre

Hogy meddig is élsz

S azalatt még hova

és hogy merre lépsz.