Ki fordította? Olyan szép! (A musical-ből Rómeó halála)

„Mit tettél, hogy távozásra bírd, milyen csatán / győztél, hogy minket szétválasztottál? / Uram, miért akartad így, miért ezt a választást, / ölelő karjaimtól távol lelnie halált? / Mit tettél, hogy rávedd: hagyjon sajnálatod / s gyászom súlya alatt egymagam maradnom? / Elmúlt már… én elmegyek; / az életet akartam ismerni – most ismerem; / oly fáradt vagyok, nem akarok mást, / lefeküdni csak, és hogy kézen fogjál./ Zárd börtönbe szívem, feledd el kínom; / elmúlt már… én elmegyek; / az életet akartam ismerni – most ismerem. / A csókjai mézét, lágyságát szemének: / elveszem most és Istennek adom őket; / Isten veled, Júliám, minket az örökkévalóság vár. / Elmúlt már… én elmegyek; / végre öntudatlan feledést lelni, végre békességet, / oly fáradt vagyok, nem akarok mást, / lefeküdni csak, és átkelni a tükrön át, / meglelni Júliám az örökkévalóságban, mely vár mireánk…”