(18+) Mit szerettek egy versben?

A hangulatát. Általában ha olvasok valamit, pl. verset, megjelennek előttem bizonyos színek, tárgyak, hangok, néha illatok is, elsősorban ezekbe "szeretek" bele. Szeretem a magaménak érezni a verset, mintha akár én is írhattam volna. Általában azok a versek fognak meg, amik "szürkések" vagy "feketék", kicsit kísérteties a hangulatuk, és vagy néma csönd ugrik be, vagy harang kondulás, szélzúgás, ilyesmi, valamilyen tömény ital szaga, pipafüst, vagy az "éjszaka szaga", vagy van a régi szobáknak, bútoroknak, könyveknek egy bizonyos szaguk. :D Illetve azok a versek, amiket legszívesebben egy régi toronyban olvasnék kandalló előtt, amiben pattog a tűz, egy pohár finom borral.

Szerkezetileg nem szoktam elemezgetni őket, sosem foglalkoztam ezzel, engem csak a keltett érzések fognak meg akár egy versben, novellában, zenében, festményben. Általában többet látok mögé (szerintem), mint kéne, mindig elgondolkodom, hogy valójában mi ihlette a szerzőt, milyen érzések kavaroghattak benne, hol írhatta, stb.

Erre nagyon jó példák Rodenbach művei, már az a néhány, amit lefordítottak.

Illetve másik nagy kedvencem Apollinaire, főként ez a verse (sajnos tőle is csak néhány művét találtam meg magyarul):

[link] (sajnos nem engedi bemásolni)

És persze nagy Poe-fan vagyok:)

20/L

(remélem érthetően fogalmaztam, "átment" a lényeg, így hajnali 3 körül már nem vagyok a fogalmazó képességem csúcsán:)

2. vagyok

[link]

Ez Rodenbach-tól a kedvencem, ez volt az első vers, amit tőle olvastam, azonnal beleszerettem.

100% ig egyetértek a 2.-3.dik válaszolóval, mindabban amit aról mond hogy hgoyan érinti öt meg a vers, utolagos engedelmével idézném is öt :

" A hangulatát. Általában ha olvasok valamit, pl. verset, megjelennek előttem bizonyos színek, tárgyak, hangok, néha illatok is, elsősorban ezekbe "szeretek" bele. Szeretem a magaménak érezni a verset, mintha akár én is írhattam volna. .....

Szerkezetileg nem szoktam elemezgetni őket, sosem foglalkoztam ezzel, engem csak a keltett érzések fognak meg akár egy versben, novellában, zenében, festményben. Általában többet látok mögé (szerintem), mint kéne, mindig elgondolkodom, hogy valójában mi ihlette a szerzőt, milyen érzések kavaroghattak benne, ..... "

Azonban megkövetve az elöttemszólót, érzésem szerint fiatalabb vagyok, engem (még) más hangulatok vonzanak.

A szivárványhajú lány

Őrület talán, avagy képzelet.

Űzetett ábrándok nyomában futsz.

Ha az életed csupán képzeled:

Előre, a jövőbe, sosem jutsz.

Illékony képek tartanak fogva,

Elvesztél, álmok útvesztőjében,

A való Földön sétálsz zokogva,

S benned fantázia él: az éden.

Várad álom, kövei csillagok.

Húsvér tested egyre-egyre tűnik.

Benned egy egész új világ ragyog,

S ezer cseppje csillagtóba gyűlik:

Légy őrült hát - ha a boldogság az,

Varázsolj képzelt varázst köribéd,

S álmod a kéklő egekbe ágaz;

Énekelj ezer csengő bűvigét,

Építs, fess szivárványt a magasba,

Koronázd meg Nappal a mennyeket,

Fújj csillagokat az éji kasba;

Álmodj, s álmod egyesül majd veled.

Sári Szabolcs

Újra 2. vagyok

[link] Ez egy régi nagy kedvencem, gondoltam, még belinkelem.

4. válaszoló: ez a vers is tetszik:)