Miért nincs túl sok gazdag költő az irodalomtankönyvben?

"Miért nincs túl sok gazdag költő az irodalomtankönyvben?"

Mondjuk mert általában az emberek között nincs "túl sok" gazdag?

"nagyon kevés gazdag költő van/volt. Egyedül Byron jut eszembe"

Ezt elég rosszul tudod.

Eleve a 19. század előtt az átlagember analfabéta paraszt volt. Aki eljutott odáig, hogy írt és az írásai fennmaradtak, az vagy nemes volt, vagy felsőbb tanulmányokat folytató polgár. Vagyis az átlagnál sokkal jobb körülmények között élt a legtöbb költő kb. a 19. századig. Balassi nemes volt, Berzsenyi szintén, Zrínyi hadvezér, nemes. A nagyon "nehéz sorsú" Csokonai ugyan nem volt birtokos, de polgári származású és felsőbb tanulmányokat folytatott, Katona József jogász, Kölcsey többek között országgyűlési képviselő, Kazinczy szintén eléggé gazdag és befolyásos ember volt, Arany János csak középosztálybeli színvonalon élt, de messze az átlag fölött, Vörösmartyról kb. ugyanez mondható el. Ők mind olyan korban voltak tanárok, ügyvédek, politikusok stb., amikor az átlag a jobbágy volt.

Nem nagyon tudok mondani 20. század előtt költőt, aki szegény volt. (Petőfi időnként az volt, de ő választotta ezt az életmódot).

" Oké, hogy nem halt éhen minden költő, de azért elég ritkán tanulunk olyat, hogy felvetette a pénz valamelyiket"

Kifejezetten felvetette a pénz többek között Karinthyt és Kosztolányit, de Babits is elég nagystílűen élt.

Voltak szegény költők is, pl. Tóth Árpád, illetve József Attila (bár ő nem volt annyira szegény felnőtt korában, mint ahogy beállította magát).

Ha az írókat is nézzük, elég gazdag volt pl. Herczeg Ferenc vagy Molnár Ferenc, szegény volt ellenben Krúdy, aki elitta mindenét.

15:41

A 20. század előtt szerencsés születés nélkül lényegében senki sem lehetett költő. Fel se merült, hogy majd egy parasztgyerek költő lesz. Csak a 20. századtól van ilyesmi. A jelentős költők viszont elég gyakran meggazdagodtak az írásból.

huh itt már felsoroltak jó néhány költőt aki eszembe jutott, kivéve az egyik kedvencemet Villont.ő neki kalandos élete volt, nagybátyja nevelte,egyetemre is járt, aztán vagyonát szórta szét, volt bujdosó,hajléktalan,rab, de egyszer asszem IX(?).Lajos(nemtudom pontosan melyik Lajos) pártfogolta nagyon, akkor jobb módú volt.

De hát ő élte az életét,váratlan fordulatok tömkelege volt ott. :)

"Vagyis az átlagnál sokkal jobb körülmények között élt a legtöbb költő kb. a 19. századig." Azért ha belenézünk a megelőző századok világirodalmába, Boccacciót, Petrarcát nem lehet gazdagnak nevezni, hiába folytattak magasabb tanulmányokat... Felsorolnék néhány gazdagabb költő(nő)t "csak" a világirodalomból, hiszen a 2. hozzászóló már több magyar példát hozott (írókat nem kértél, bár szerintem a prózából jóval több példát lehetne hozni):

- ókor: Szapphó, Alkaiosz, Ovidius;

- angol irodalom: Elizabeth Barrett Browning és férje, Robert Browning, Alfred Tennyson, Milton, T. S. Eliot (angol-amerikai), Oscar Wilde;

- német irodalom: E. T. A. Hoffmann, Goethe;

- francia irodalom: Victor Hugo (mert ugye ő vereseket is írt), Marguerite Yourcenar;

- orosz irodalom: Lermontov. Az egy dolog, hogy tekintélyes családba születtek, és élvezték ennek előnyeit, ennek ellenére pl. Wilde élete elég szerencsétlen véget ért...

21:41

"Boccacciót, Petrarcát nem lehet gazdagnak nevezni"

Lehet, de most nem az a kérdés, hogy léteznek-e nem-gazdag költők (persze hogy léteznek), hanem az, hogy tényleg kevés-e a gazdag a költők között. Tehát hogy a költőség csökkenti-e a gazdagság valószínűségét egy embernél. Ez az, amire nincs bizonyíték, a 19. századig inkább az ellenkezőjére.