Trilógia lenne? Vagy maradjon mind a három külön?

Akkor legyen trilógia, ha az elsőben is szerepelnek kitalált személyek. Így lehet történelmi fantasy.

Ha az elsőben csak valós személyek szerepelnek, a másik kettőben pedig csak kitaláltak, úgy nem nagyon illenek össze.

Azt írod, ugyanazon a szálon fut, de akkor mi a közös bennük, ha nem a szereplők? Szerintem akkor legyen trilógia, ha nagyrészt ugyanazokról a személyekről szól, vagy másokról, de ugyanazt az eseményt, időszakot, stb. mutatja más szemszögből, esetleg ha időben folytatódik, pl. következő generáció, stb. Szóval jó lenne tudni, mi lenne a közös a könyvekben.

Ha már könyvet írsz, egy kis segítség, nem kötözködésként. :))

Ugyanazon - egybe írva.

Ő - személyes névmások kisbetűvel, hacsak nincs a mondat elején.

Egy könyvhöz, főleg ha történelmi, igen sok kutatómunka kell, annyi, amit egy 14 évesből, azaz a 8. osztályt épp befejezőtől én jelenleg nem nézek ki (bocsánat). Gyanítom olvastál valami jó kis szerelmes regényt valahol, ilyen vagy hasonló szereplőkkel, és most fellelkesültél, hogy te is meg tudsz írni egy komoly könyvet, pedig valószínűbb, hogy még nem.

E feltételezésem egyik oka, hogy még azt sem tudod, mit akarsz írni. Azt sem, hogy kik és milyen arányban szerepeljenek benne. Az "elkezdtem írni..." gondolom azt jelenti, hogy leírtál 3 oldalt és most nem tudod, hogy most mi legyen.

Ahhoz, hogy könyvet írj, először is olvasnod kell. Nagyon sokat, nagyon sokáig, és nem csak szerelmes történeteket, hanem komoly munkákat is, szépirodalmat, és történelmi regényeket. Ha az utóbbiból elolvasol 10-20 darabot minimum, akkor már tudni fogod, hogy a valóban élt személyeket vegyítik a szerzők a kitalált karakterekkel. A történetek fő szálát a kitalált karakterek viszik, akiket épp oda helyezel, ahol a valós személlyel valami rendkívüli történt. Ha csak a valós személyről írsz, akkor azt úgy hívják, hogy életrajz. Ha regényesítve dolgozod fel, akkor is történelmi regény, de akkor nem te alakítod a sorsát, hanem alkalmazkodnod kell a valóban megtörtént eseményekhez, legfeljebb annyi benne az írói szabadság, hogy te beszélteted a szereplőt. Hiszen nem tudhatod, hogy egy pl. családi ebéden mit mondott pontosan, kinek és hogyan mondta. De ahhoz, hogy hitelesen tudd ábrázolni őt, ismerned kell az életét, a munkásságát, a leveleit töviről-hegyire, ismernek kell egy ma már halott ember lelkét. Nos, ez 14 évesen úgy, hogy csak elkezdtél írni egy regényt, kudarcra van ítélve.

Egy ilyen projektbe évek hosszú munkáját kell fektetni, ráadásul úgy, hogy neked még mellette iskolába kellene járni, és teljesíteni. Ne gondolkozz trilógiákban, hiszen ez óriási feldolgozandó anyag. Elsőként egy könyvet írj meg, ha alapos vagy, ez is évekbe og telni, és utána még további évekbe a javítás, szerkesztgetés. Mert nehogy azt hidd, hogy amit egyszer leírtál, az úgy jól is van. Amit te könyvként a boltban megveszel, a végleges verzió, amit olvasol, nem úgy nézett ki elkészülte után, minden egyes szerző gyakorlatilag újraírja a művét a szerkesztés alkalmával.

És ha már itt tartunk, hogy szerkesztés... Olvasókról se beszélj egyelőre, mert ezt most magadnak írod, max a barátnődnek mutatod meg,a mi eleve elhibázott lépés, mert valószínűleg ő sem tud többet a témáról, és nem elég érett ehhez. Inkább a tanárodnak kellene megmutatni.

ráadásul egy könyv írása pszichológiai teher is, mert amint megérkeznek az első kritikák akár a tanárodtól, akár egy ismeretlentől, akinek a facebookon elküldöd, a lelkedre fogod venni, ahogy ezt a hozzászólásomat is. Azt fogod gondolni, hogy mindenki piszkál, lefikáz, nem ért meg. Ezen mindenki átesik, aki valaha is írt valamit, és ki merte adni a kezéből, úgyhogy nyugi, ezen túl kell lendülni.

Kérdéseidre válaszolva: írd bele a kitalált szereplőket, annyit az alkotói szabadság megenged, hogy a valóban élt szereplőd úgy tehet, mintha tényleg ismerné ezt a kitalált másikat. Pl. mondok egy dolgot: ha Mátyás király életét akarnád leírni, akinek volt két felesége, a második a hres Beatrix, de te íróként színesíteni szeretnéd a király szerelmi életét, akkor kitalálhatsz neki 2-3 másik szeretőt is (akiket nem vett el), senki nem fog megharagudni érte attól, hogy ez nem valós. Mert nincs rá bizonyíték, hogy nem volt neki, de arra sincs, hogy volt. Ez írói szabadság, és megteheted. De pl. már nem csinálhatsz feleséget egyikből sem, mert ragaszkodni kell ahhoz a történelmi tényhez, hogy csak két felesége volt.

Szóval Manfred von Richthofen akárkivel is találkozik, aki kitalált személy, egész nyugodtan megteheti, amíg ez a találkozás nincs kihatással a dokumentált történelmi tényekre.