Szerintetek miért fontos a költészet?

Szerintem ugyanazert, amiert a tobbi muveszet. Elgondolkodtat, gyonyorkodtet, kikapcsol, stb.

Sajnos iskolaban mindenkit elijesztenek ettol, mert "A kolto marpedig nem azt gondolta b+ ami neked eszedbe jut rola! Elegtelen lehulhetsz.".

A művészi önkifejezés egyik módja, akárcsak a rajz, a festészet, a prózaírás, vagy akármely más művészeti ág. Ezenkívül az alapműveltségnek is része, aki nincs otthon benne, annak ugyanolyan hiányos a műveltsége, mintha bármely más művészeti ág klasszikusait nem ismerné.

Hozzátenném még azt, hogy a SZÍNVONALAS költészet fontos. Sajnos manapság költészetnek titulálják azt is, amikor egy kiskamasz pillanatnyi szerelmi bánatában egymás alá böfög pár sort, amelyek közül egy-kettő véletlenségből rímel. Az ilyennek maximum önkifejezési szempontból van értelme, merthogy művészi értéke az ilyesféle "verseknek" az esetek 99,5%-ában nincs.

A költészet, mint a művészetek többi ága az alkotó érzelmi állapotáról, adott hangulatáról készít egy pillanatfelvételt. Lényegében egy érzelmi fényképről van szó, amiben ugyanúgy lehet gyönyörködni, ugyanúgy át lehet élni, mint ahogy az illető megélte azt az adott pillanatot. Ez a szép benne! Ha valami nagyon megfog, akkor írj egy verset róla. Tedd el és évek múlva vedd elő... Meg fogsz döbbenni, mennyire képes visszaadni azt az érzelmi állapotodat, amit akkor éreztél, mikor megírtad. Felveheted életed szebb perceit videóra, de az átélt érzelmeket a a felvétel csak töredékesen adja vissza. Erre jó pl. a művészet.

Én pl. ezért szeretem a költészetet - nem az iskola vagy a társadalmi elvárások miatt. - Vallom, hogy az ember nem majom, hogy utánozza folyton a többi embert. Legyen egyéniség, legyen saját véleménye és saját akarata, tervei, kiforrott világnézete. De ettől a művészeteken keresztül a másik rejtett érzelmeinek megtapasztalásával nyugodtan fejlesztheti azokat - hasznára válnak és segít neki valahol jobban megérteni a világot, a harmónia lényegét...

ha elovasod a következőket, talán közelebb kerülsz a válaszhoz...

[link]

/ Költészet - mint valóság és álom /

"A valóság egyre távolabb kerül a mai világ emberétől, mintha valami virtuális térben létezne a média, a magazinok és egyéb irányított elvárások konstituált világában. S hogy ez mennyire így van, az abból is látszik, hogy a költészet, a vers iránt oly nagymértékben csökkent az érdeklődés, mint még sohasem. Furcsa képzettársításnak látszik ez a talán, de nagyon is alapos megfontolás vezetett hozzá, amelynek kiindulása az a gondolat, hogy a vers a legmélyebben azonos a valósággal. Ez természetesen összefügg a költészet lényegével, tágabb értelemben a művészet lényegével, vagyis azzal áll nagyon is szoros kapcsolatban. "Mi tehát a művészet?" - tesszük fel a kérdést Weöres Sándorral, aki nagyon szép és okos választ fogalmazott rá: "Szépséggé rögzített emberi megnyilvánulás..."1, amelyben mind a négy szó önmagában is jelentős: szépség, rögzítés, emberi és megnyilvánulás. Kezdjük a szépséggel.

Nem kell ahhoz a múlt jelentős filozófusait vagy gondolkodóit faggatni, hogy érvényesnek fogadjuk el Umberto Eco által megfogalmazott gondolatot: "...léteznek dolgok, amelyek szemlélésében a hozzájuk fűződő vágyunktól függetlenül is gyönyörűségünket leljük."2 A szépség létezése ad biztonságot a léleknek, hitet a formák harmonikus létezésében, de egyszerre a tökéletes idea is, ami nélkül elveszettek lennénk - mert vonatkoztatási pont nélkül kibillen a világ egyensúlya."

József Attila írta: "Nem szükséges, hogy én írjak verset, de úgy látszik, szükséges, hogy vers írassék, különben meggörbülne a világ gyémánttengelye."

Babits pedig azt:

"Mindenik embernek a lelkében dal van

és a saját lelkét hallja minden dalban.

És akinek szép a lelkében az ének,

az hallja a mások énekét is szépnek."