Szerintetek ez a vers milyen lett?

Előre szólok hogy ez egy gótikus versnek indult :)

Ahogyan estem, utoljára láttam a világot,

de nem bánom

megérdemeltem halálom,

mely oly régóta várt reám.

Utoljára láttam becstelen arcod,

s még éreztem, ahogy egy tövis belém karcol,

bár nem volt nagy fájdalom,

e utolsó karcolattal véget ért az én dalom,

nem énekelek többé családról, szerelemről, bánatról

az én dalom már másról szól:

A halál egyetlen barátom.

Látom ahogyan az élet földet szór reám,

de már nem kívánkozom az után.

Egy holló repked felettem,

és azt károgja: Eltemetve,eltemetve!

Az eső hullik, egy ember áll itt megdermedve.

Nem ismerem, figyelem őt kételkedve,

de nem szól szót sem, csak könny gördül arcáról,

épp elmélkedik, elmélkedik a halálról:

„Valóban ennyi lenne?

Mily gyötrelem és szánalom,

de elfojtom mély bánatom.”

A holló is visszatért és fejfámon leszáll,

egy rózsa a szájában, mit nekem ád.

Ledobja, de nem ér földet soha már…

Köszi, ha segítetek, hogy mit kellene változtatni még :)