Nektek is ködös a versírás? (lent kifejtem)

1.) Elején az volt, most 16 vagyok, tehát nem vagyok az a veterán. Én nagyon ritkán írok verseket, mert nem szeretem azt amikor álművészetet próbál csinálni valaki azért, hogy okosnak látszódjon. Most viszont nem ködös.

Az első versek azok 8 szótagos (elvileg) felezők voltak és páros vagy keresztrímek voltak. Aztán a tanárom megmondta, hogy "no fiam ezt azért csiszóni' kő még" és akkor jött a sírás, meg a sok egyéb, hogy be gonosz a világ. Most már látom, hogy nem az. Mondták, hogy formákat próbálgassam, hogy megtaláljam a stílusom, ezzel rátérnék a kettes pontra.

2.) Rengeteget olvastam disztichon-t, meg időmértékes dolgokat. Ezek nem belemagyarázott dolgok, ezek kiadják a ritmust, s egy jó időmértékes vers annyira magával ragad, hogy már nem tudom nem skandálva mondani (szerintem). Illetve, ha megpróbálod ilyen verslábakba írni, akkor rágódsz a dolgokon és nem azt írod le ami egyből eszedbe jut.

3.) Mindenképpen. Ugyanezt feltettem anno a tanáromnak, és ugyanezt mondta. Ha nem is leszel jó költő ez által megismerheted magad. Illetve gondolkozz olyanokon, hogy ezzel nem csak leírok egy óriási fájdalmat, hanem hogy valamit közlök az olvasóval, amit ő nem tudna ilyen jól kifejezni mint én. Ilyen célokkal szerintem sok dolgot el lehet érni.

4.) Ez mind a saját véleményem, nem kell rám hallgatni!

A versírás egyáltalán nem könnyű dolog. Ráadásul megfelelő hangulat (ihlet) is kell hozzá, amit nem lehet akarattal elérni. Vagy van, vagy nincs. A nagy költők se akármikor írtak jó verseket. Bizonyos tudással lehet formailag helyes verset írni, de a nagy egyéniségeknek se ez lesz maradandó.

A versíráshoz nagyon sok ismeret kell, nemcsak irodalomból, verstanból, de az élet más területeiről is. A vers általában rövid, és mégis az adott téma legfontosabb elemeit tartalmazza. Ehhez azt a témát is nagyon kell tudni. (például igazán jó szerelmes verset nem fog írni az, aki még nem volt szerelmes. Hiába tudja tökéletesen a technikáját.

A versírás formai, technikai elemei korról korra változtak és a téma is befolyásolja. Vannak nem rímelő versek, ott a ritmus adja a jellegét. Vannak szorosan, és alig rímelő sorok, vannak szigorú szabályokat követő ritmusok és vannak szabadabbak. Ezt a sokféleséget rendszerezni lehet. Így lesz négysoros, szonett, hexameter és a többi. Semmiféle belemagyarázás nincs, a sokféle vers különféle stílusjegyek alapján történő rendszerezése, osztályozása van.

Bizonyos kor (főleg a tinédzser) sajátossága, hogy úton útfélen verseket ír. Lesznek jobbak és rosszabbak. Akár így, akár úgy, kellemes időtöltés és hasznos is, mert csiszolódik az ember. Az pedig majd később dől el, mi lesz ebből. Például azzal, egy idő után egyre fontosabbnak érzed, vagy ellenkezőleg, kezded mellőzni. Petőfi is írt 11 éves korában zsengéket, de lett vagy húsz éves, mire kiderült, tud a "gyerek" valamit. És van, aki 60 éves korában kezd neki (nem is akárhogy). Próbálkozz, de ne akarj eredményt. Ha tehetséges vagy, jön az magától.

1. nem, már eleve a kérdést nem értem

2. amikor írok valami verset, ilyeneken nem gondolkozom, hogy "jujj, akkor ide most írok egy hexametert..." Szóval nem elemezgetem, csak írom, ami tetszik.

3.Érdemes, hogyha neked az írás örömet okoz, de ezt mi nem tudhatjuk.

1., Hát, most erre mit lehet lehet mondani? Nekem nem. :)

2., A spondeust, hexametert meg a többit nem lehet belemagyarázni, mert akkor nem jönne ki, hiszen pontos képleteik vannak. de aki tud így írni, az érzésre, dallamra írja, mert annyira jó a dallamérzéke. Egyébként ezt ógörög nyelven "találták ki", az ógörög nyelv jellemzői miatt nekik könnyű volt érzésre ilyet írni. Pl. úgy hallottam, hogy angolra nehéz ógörögöt fordítani, mert nem olyan a dallamvilága. Nekünk szerencsénk van, tudunk ilyet csinálni szépen, hangzatosan, de ógörögül mindig szebb. Az ókori görögországban a versírók egyben dalnokok voltak. Egyébként ne akarj hexamatert írni, ha nem megy, semmi szükség rá, anélkül is lehet. Ritmus nem egyenlő időmértékes verseléssel.

3., Ezt csak olvasott vers alapján lehet megtudni. de ha jobb a kedved tőle, vagy szórakoztat, mindenképpen. A publikálás már más kérdés. De nem kötelező publikálni.