Mit gondoltok a versemről? 14/L

Ma már nem…

Ma már nem kéred és nem is vagytok azok,

Ma már nem vagytok őrültek, sem szabadok,

Ma már nem tudod, az első mit jelentett,

Ma már nem érzel se sokat, se keveset,

Ma már nem ragadod meg fázó kezét,

Ma már nem gyógyítod halálos sebét,

Ma már nem csókolja szerelmesen a szád,

Ma már nem vagy boldog, és nem is leszel tán…

Emlékszel még, a nevetés mit jelentett

Emlékszel még, miként éreztél szerelmet

Emlékszel még, milyen gondtalanul élni,

Emlékszel még, milyen szenvedélyben égni,

Emlékszel még, milyen az ifjú büszkeség,

Emlékszel még, mikor ő keres, s körbenéz,

Emlékszel még, mikor vágyod, hogy öleljen,

S emlékszel, mikor még könnyű volt öledben…

De hiába a halványodó szerelem

De hiába nem becéz már oly kedvesen

A szív csak tőle éldegél, csak tőle ég

S ha néha nehéz is, nem lehet vége még!

Hisz még mindig csakis ő az az egyetlen,

Hisz még mindig fáj, ha beteg, ha kedvetlen,

Hisz még mindig az csak az ő kezét fognád,

Hisz még mindig csak az ő csókjait lopnád,

Hisz még mindig látni csakis őt akarod,

Hisz még mindig erősen magadhoz láncolod,

Hisz még mindig győznél érte több seregen,

Hisz még mindig csak ő az örök szerelem!