Eddigi tapasztalataim szerint, a komolyzene rajongói nem nagyon hallgatják a könnyedebb műfajt, míg aki inkább a könnyű műfajt szereti a zenében az emellett szívesen hallgat komolyzenét is? Mi lehet ennek az oka?

Ez amolyan "urban legend".

Én például "komoly"zenei légkörban nőttem föl, de szeretek minden zenét, ami dallamos, melódiája van és "érthető".

Legyen az egy Verdi-opera, egy Mozart Requiem, egy Beethoven szimfónia, egy Beatles-dal vagy egy Daft punk szám.

Ezek csak kiragadott példák persze, de a zene rendkívüli gazdagságából semmit nem utasítok el, ami szép.

Zenészként írnám le erről az álláspontomat.

Én funkyt játszok, amit nem sok ember szeret mert bonyolult, és zajnak tűnik másnak ( átlag fiatal korosztály )

Aki komoly zenét hallgat, véleményem szerint átlát a zenén és az összetételét/hangulatváltozásait/zenei részeit figyeli

Így nyitottabb az olyan zenékre, amikben rengeteg munka van, és nem könnyű megérteni. Ezért gondolom azz, hogy nekik a mai zene túlságosan könnyű, egyszerű a felfogása, és monoton ( zeneileg )

Aki pedig könnyűzenét hallgat, az magát a zenét a leges legelejétől kezdi ismergetni. Így jön képbe az, hogy ők nyíltak egyre bonyolultabb, változékonyabb, már mondhatni "elvontabb" zenék hallgatására.

Van a régi vicc, hogy lehet-e Tóra magyarázat közben dohányozni, illetve dohányzás közben Tórát magyarázni... :D

Na kb. ez jut eszembe róla...