Van különbség a spleen és a byronizmus között?

Van, persze. Két külön dologról van szó. A spleen nem az angol irodalomban, hanem Baudelaire költészetében kapta meg a jelentőségét. A spleen nála az a "világfájdalom", amit a (romantikából is) kiábrándult költő érez az anyagi javakért egymást taposó kispolgári tömegeket nézve, akik olcsó jelszavaknak dőlnek be.

A byronizmus hasonló, de évtizedekkel korábbi jelenség. Ha a magyar irodalmat nézzük, akkor Jókainál Szentirmay Rudolf testesíti meg az Egy magyar nábob-ban. A karakternek a fiatal Széchenyi volta mintaképe. Életunt arisztokratizmus, amiben benne van a hirtelen váltás és a társadalmi haladás iránti elköteleződés.

Byron maga is életét áldozta a görög szabadságharcban.

A spleen egyfajta köztes állapot (az 1848-as forradalmak utáni kiábrándultság állapota) a 19. század elejének romantikus byronizmusa és a századvég szimbolista költőinek dekadens dandyzmusa között (ez utóbbira a legjobb példa Oscar Wilde, a magyar irodalomban pedig a Nyugat első generációja, beleértve a fiatal Kosztolányit és a korai Ady Endrét is).