Mit gondoltok erről a versről? Jónak tűnik vagy nem annyira?

Pára

Végtelen fokokban él a hála,

Mert veletek vert a sors halála

Drága, lebegő szerelmeim,

Gyönyörű, harmatos gyönyszemeim,

Foszlány képemben esdekelek,

Adjátok vissza amit elvettetek!

Kinek szavam, kinek eszem, kinek szívem,

S végképp nem látott senki engem...

Miért nem talál rám,

Szelíden egy vak leány?

Kí szemével látja sötétségem,

Tapogatja merengő közelségem

S fények alatt kandikál,

Tán elbújva is megtalál,

Két szóval szentesít engem,

Örökkön gyógyítja betegségem...

Ha tudnátok hogy vágyódom,

S miként hátamon az ólom,

Fészkemből magamat is élőveszem,

Elődbe teszem, s elfeledem...

Óh te szűzies vak leány,

Meztelen nőtt bennem a hiány!

Soha nem kértem sokat:

Szeressétek bennem önmagamat...