Írással foglalkozó "bajtársak". Kinek mi a munkamódszere?

Mikor mi. Szeretek kísérletezni. Szoktam vázlatot is írni, bár az ritkább. Ha nekiállok valaminek és komolyan gondolom, örömömet lelem benne, akkor csak azon dolgozom.

Nem ragaszkodom semmihez, ha jönnek a gondolatok, akkor jönnek. Akár utazás közben, akár alvás előtt vagy hivatalos helyen. De sokkal jobban szeretek az ágyamon egy bögre kávé/tea mellett, zenét hallgatva, esetleg füstölőzve írni. Az időpont sem lényeges, de éjjel, amikor csend, béke és nyugalom van, sokkal letisztultabbak a gondolataim, termékenyebb tudok lenni.

Ezt a kontroll dolgot nem értem.

Én rövid novellákat, szatirikus humoreszkeket, gyerekmeséket szoktam írogatni csak úgy kedvtelésből. A leghosszabb írásom is csak 5 oldalt tesz ki. Az én módszerem az, hogy elkezdem írni ott, ahol eszembe jut, aztán utána, vagy napokkal később kipótolom a hiányzó részeket (előfordult már, hogy az eleje készül el legutoljára). Ennek aztán az is az eredménye, hogy van, amikor csak három hónap múlva jön össze a végleges változat.

Egyszerre több művön is dolgozok, ha ezt lehet úgy mondani, mert van több is, ami csak félig van meg, ill. el van kezdve, de nincsen folytatva, befejezve (ha egyáltalán be lesz).

Hogy mikor írok? Az teljesen véletlenszerű, semmilyen, de igazán semmilyen rendszert nem követek. És természetesen az sincs semmihez sem kötve, hogy ilyenkor mennyit írok. Egyetlen egy szabály van csak, és ez az, hogy mindig ugyanazon a helyen írok és a laptopomon. Kézzel soha nem írok.

Semmilyen előzetes vázlatot nem szoktam csinálni, mert a java úgyis írás közben szokott csak összejönni. Ellenben előfordult, hogy egyes írásaimról utólag csináltam elemzést (csak úgy a magam számára), hogy kellőképpen tudatosítsam, mit miért írtam, mert általában csak úgy „ösztönösen“ írok.

A tesztolvasók (béta olvasók) elsősorban a húgom és az ő élettársa, de ők nem valami jók erre, csak részben felelnek meg a célnak, de ők vannak kéznél. Egy-két további rokon, ill. ismerős is olvasott az írásaimból egyet-kettőt, de köztük sem akadt olyan, aki tudná vállalni egy igazi tesztolvasó szerepét. Aztán az is a gond, hogy a gyerekmeséket gyerekeknek kellene tesztelniük és ez még nehezebben jön össze.

Az egyik gyerekmesém itt is megtalálható (A kis görbringa története):

http://www.gyakorikerdesek.hu/kozoktatas-tanfolyamok__hazife..

Az egyetlen hely ahol egyedül lehetek, az alvás előtt van. Megszoktam, hogyha saját életemről gondolkodom, akkor felidegesítem magam / szomorú leszek, így igyekszem elnyomni ezeket a gondolatokat nagy sikerrel és kitalált dolgokra összpontosítok.

Nagyon nem csinálhatok semmit, mert mindég belém van kötve, program van nekem csinálva, tehát az írásra nem jut annyi időm, mint szeretném. Az is elvette a kedvem, hogy vackokat írok, nagyon rosszakat. Pedig sokat olvasok. Így csakis a fióknak írok, senki nem láthatja, meg nem is értékelnék.

Tehát alvás előtt összeszedem a gondolataimat, és ha reggelre is jónak érzem, akkor munkahelyen kezdek írni, mert ott van időm. Egy vicc a melóm.

Ott csinálok teát, kakaót és néha zenét is hallgatok.

Én csak hobbi szinten írok. Zene és egyedüllét (nyugodt környezet) kell hozzá. Ezek a feltételek általában éjjel teljesülnek a legjobban, úgyhogy sokszor az álvásidőm kisebb-nagyobb részét áldozom be. Napközben általában a telefonomba jegyzetelek.

Vázlatot előre nem szoktam készíteni, hagyom, hogy spontán jöjjenek a dolgok. Regénynél már jutottam odáig, hogy fajleírást, történelmi áttekintést és hasonlókat írtam időközben a megalkotott világhoz, hogy ne kavarodjak bele és ne felejtsem el a részleteket. Sokszor külön utána kell néznem egy kis tudományos háttérnek is (biológia, fizika stb.).

Egyszerre több művön is dolgozom, vannak félbehagyottak, félretettek, amiket később előveszek és folytatom, átírom őket. Egyszerre általában kettőt-hármat írok párhuzamosan. Mikor melyikhez van épp kedvem és/vagy ötletem.

Eddig még senkit nem használtam kontrollnak, nem nagyon mutogatom az írásaimat másoknak. Bár mostanában kezd egy kicsit több önbizalmam lenni, talán eljutottam egy vállalható szintre (több mint tíz év után).

Általában megírok egy néhány oldalas, többé-kevésbé fejezetekre bontott vázlatot - aztán rendszeresen eltérek tőle, mert később támad egy jobb ötletem. Ha vissza tudok kanyarodni az eredeti verzióhoz, a változásokat hozzáírom a vázlathoz. Ha nem, az egészet újraírom, de a régit megtartom, hátha még jó lesz valamire. Az utolsó történethez a szereplők tulajdonságairól, kapcsolatairól csináltam egy-egy táblázatot Excelben, ez jól jött később.

Egyszerre csak egy dolgot írok, de ha eszembe jut egy új ötlet, megírom a vázlatát és otthagyom. Egy barátom szokta megnézni, átolvasni az aktuális fejezeteket és véleményt mond róla. Próbáltam a netre felrakni, de a kutyát se érdekelte, tehát leszoktam róla.

Általában este/éjszaka szoktam írni, mert akkor csend van, nem ugat a kutya meg a szomszéd, nem fog csörögni a telefon satöbbi. Ritkábban kora reggel, szintén addig, amíg csend van körülöttem. Ha napközben eszembe jut valami, feljegyzem és elküldöm magamnak mailben. Soha nem kényszerítem magam írásra, ha van kedvem, akkor írok, ha nincs, akkor nem.

Néha hangosan felolvasom a párbeszédeket, a nagy baromságok, logikátlanságok ilyenkor általában kiderülnek. Írás közben néha zenét hallgatok, de csak halkan és soha nem magyar zenét, mert a szöveg elvonja a figyelmemet.

Mindig szövegszerkesztőt használok, jelzi a hibákat és könnyű formázni, eleve olyan méretben dolgozok, hogy a dokumentum kinézete a legjobban hasonlítson a könyvére. Csak formázok, a nyomdai előkészítéshez nem értek.

Ha elkezdek valamit, de látom, hogy nem fogom befejezni, elteszem, akár százoldalas, akár csak egy. Később jó kotorászni benne, talán van benne valami használható ötlet.

Még elfelejtettem említeni, hogy elég sok időt fordítok a „műszaki háttér“ tisztázására (ahogy ezt a # 5 is említette). Volt olyan kisnovellám, aminek a legépelése csak a ráfordított idő 3%-át tette ki, a többi időt a különböző kérdések rendezése emésztette fel (ebben szinte kizárólag az internet adta lehetőségeket szoktam igénybe venni). És talán a legfontosabb segédeszközöm a szinonimaszótár:

[link]

Természetesen és is zavartalan körülmények között szoktam írni (amikor egyedül vagyok és nyugalom van).

Ja, értem már a kontrollt. Nekem nem igazán van ilyen. Sokszor én sem fejezem be az írásaimat. Meg amúgy se jut eszembe soha, hogy mutogassam.

És Te, kérdező? Bizonyára Te is írsz. Akkor ezekkel hogyan állsz?