Mi a véleményetek a versemről?

Macskakő

Sohasem voltam megértve

és bíz nem is leszek.

Szívemet embereknek áldoztam,

s ezért testemen hegek.

Mikor vad tűzzel futottak rajtam

a barbár, gyilkos vágyak.

Hátamon vér, mint tenger folyt,

de ez sosem volt elég a mának.

Földböl tépet ki az ember

és számukra védelem lettem.

Habár csontjaim törtek,

nem bántam, hisz életet mentettem.

Öreg, s gyenge voltam akkor is

már e korszak sekélyes mélyén.

De tűrtem, esküszöm én

tűrtem a pusztulás szélén.

Kívántam: "bár terhelne csak

engem e keserű sorssal az élet,

bár mártanád csak belém Istenem

a végzetes késed!"

De ez óhajom se teljesült,

mert úgyéljek van ezer testvérem!

Ebbe születtem, így nem mondhatom

e végzetre, hogy "nem kérem!"

Végül egy korszak lezárult,

minden a múlt csapdájába esett.

De a jó, s rossz emlékek

fejemből egyaránt nem vesztek.

Gyötrelmem most legcsekélyebb

szimpla léptekkel nehezedik testem.

Viszont hasznomat kevésbé veszik,

nem tudom eldönteni mi a rendem.

De vajon a jövő számomra mi lesz,

dicsőség vagy kárhozat?

Netán múlt csapdájába esik az

is mit eddig áldoztam?

Nem!Én hiszek egy szebb, s

ígéretesebb jövőben.

Hiszem, hogy nem egyszer veszed

hasznomat a te jövődben.