Miért festenek képeket, ha fényképezni is lehet?

Nem arról van szó, hogy nem értem, csak nem tudtam megfogalmazni. Nekem is tetszenek a festmények, talán több teret engednek a fantáziának. És igen, talán egy festmény azon túl, amit konkrétan ábrázol, ábrázol valamit a festőből is.

De közben megtaláltam azt a könyvet, amiben olvastam erről. René Berger: A festészet felfedezése 2. Paul Cézanne Malomkő és ciszterna című festményét hasonlítja össze egy fotóval. Rögtön a könyv elején:

"Az erdőrészlet hasonlít ugyan az eredetihez, még sincs a tájnak egyetlen darabkája sem, amit a művész nem alakított volna át. A festmény és a fotó témája csak felszínesen nézve azonos.

A természet, jól tudjuk, tékozló. Bőkezűsége lebilincsel, de el is fáraszt néha. Az ingerek tömegéből - útikalauz híján - érzékszerveink csak zavaros benyomást nyernek, mely bár lenyűgöző, nem maradandó. Ha minden mozog, hogyan érzékelhetnénk, hogyan élvezhetnénk magát a mozgást? A túlságosan sokféle látnivaló közepette hogyan érzékelhetnénk a sokféleséget, hogy örülhetnénk neki? Ha minden túlcsordul a bőségtől, hogyan érzékelhetnénk magát a bőséget, hogyan gyönyörködhetnénk benne? A művészi alkotás nem tud, de nem is akar versenyre kelni a természettel, lévén - eredendőn és alapjában - a természet visszatükrözése. De szükségesnek látjuk mindjárt leszögezni, hogy e visszatükrözés nem pusztán gondolati - épp annyira érzelmi tevékenység is. A természet látványába egy bizonyos rendet "lop" a művész: a dolgok egymás közötti viszonylatának olyan együttesét tárja fel, amelynek révén gondolatai kifejezhetőkké válnak, a szemlélő parttalan öröme pedig- gátak közé szorítva - hömpölygő élvezetté lesz. Cézanne erdőrészlete semmiképpen sem ugyanannak a tájnak leegyszerűsített képe, minthogy a műalkotás és fénykép a lényeget tekintve összehasonlíthatatlan (...) A műalkotást olyan rend hatja át, mely az ember közbelépéséről árulkodik."